Seite - 554 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

554 utóbb Kaunitz herczeg halálával, mint külügyminiszter az államkormány vezetését. Thugut János Amadé Paulai Ferencz, vagy a mint, mióta magasra emelkedett, nevezték: Thugut báró, egy linczi császári hadi pénztárnok fia volt. Mária Terézia maga emelte föl a porból a tehetséges ifjút. A keleti akadémiában neveltette, a mely a diplomácziai parvenuek hosszú sorának volt előkészítő iskolája. Harminczöt éves korában már internuntius volt Konstantinápolyban. Jellemére Thugut nem volt szeplőtlen; nem is volt eredeti ember, de telve erélylyel és józan Ítélettel kétségkívül nagyon szokatlan jelenség, talán akkor az egyedüli férfiú volt, ki a helyzet nehézsé- geivel meg tudott birkózni. Már az is korszakalkotónak tekinthető olyan államban, mint Ausztria, hogy polgári származású ember tisztán tehetséggel és érdemmel abba az állásba küzdötte fel magát, a mely addig csupán a főnemesség számára mutatkozott hozzáférhetőnek, ki társadalmilag el lévén szigetelve, épen e részről volt sok minden támadásnak kitéve, a melyek ellenében majdnem egyedül gróf Colloredo Paulai Ferencz, a császár egykori nevelője, most pedig kabinetminisztere szolgált támaszáúl. Épen úgy mindjárt eleintén ellentétbe jutott a Bécsben még mindig tekintélyes birodalmi párttal, melynek élén Colloredo herczeg birodalmi alkanczellár állt s a mely még ragaszkodott a német birodalom és Ausztria elválaszt- hatatlan kapcsolatának eszméjéhez. Ezzel szemben Thugut kizárólagos osztrák álláspontot foglalt el. Ö nála a német császári politika háttérbe szorúlt az osztrák állampolitikával szemben. Az ő véleménye szerint az udvar politikájának mozgató erői immár kevésbbé a német birodalommal való összefüggésből, mint inkább az önmagában gyökerező nagyhatalmi állás tudatából fakadtak. A mennyiben itt a német birodalom egyáltalán szóba került, Thugutnak ezen túlnyomólag konzervatív politikája ellentétet képviselt egy részt Poroszország terjesz- kedése, más részt a Francziaország részéről fenyegető forradalom ellenében. Positiv tartalmát azonban önmagából meríté. Ez utóbbi tekintetben Thugut a József-féle iskola tanítványának mutat- kozik. Üt is áthatotta Ausztria minden irányba való függetlenségének és földrajzi kikerekítésének eszméje s a Habsburg-monarchia új szabású nagy- hatalmi állásának alapjait a furfangos diplomata ügyességével s a rajongó buzgalmával igyekezett megvetni. Poroszország iránt, a mely mindenütt útját állta terveinek, ép oly olthatatlan, mint busásan visszafizetett gyűlő-