Seite - 558 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

558 És mégis majdnem úgy látszott, mintha az elhagyatott Ausztriára csak most köszöntenének be a dicsőség igazi napjai. A győzelmeket, a melyekre a késedelmeskedő Clairfaytot az öreg Wurmser fiatal tüzével ragadta, Károly főherczeg hőstettei követték, ki 1796-ban mint főparancsnok lépett császári testvérbátyjának összes, Németországban összpontosított hadai élére s az önmaga által leirt hadjáratot teljesen sajátos és csodálatra méltó következetességgel kivitt terv szerint dicsőségesen befejezte, midőn végre Jourdant és Moreaut a Rajna túlsó partjára visszaverte. A Lahn meg a Majna folyók völgyei és a Vils partjai hirdették győzelmeit s a történelem múzsája ércztábláiba véste be a Wetzlar, Amberg és Würzburg neveket. Csakhogy ekkor már a háború egész sorsa többé nem Németország- ban, hanem Olaszországban döntetett el, hol a különben annyira szeszélyes szerencse ritka állhatatossággal fűződött a fiatal Bonaparte lobogóihoz, a ki Szárdinia királyát, valamint az apróbb fejedelmeket békére kényszeríté és a lodii győzelem után bevonúlt Milanóba. A sokat ostromolt Mantua bir- tokáért folyó összes csatákból neve úgy emelkedett ki, mint valami üstökös csillag, a mely kiszámíthatatlanúl és vésztjóslóan haladva pályáján, nyugtalan rémülettel és majdnem babonás csodálattal ragadta meg a népek képzeletét. Mantua elveszett Alvinczy ismételt fölmentő kísérletei és azon kitartás daczára, a melylyel Wurmser főparancsnok az ó-kor hőseihez méltóan daczolni pró- bált mindenféle járványnyal, éhséggel és a sorssal. Károly főherczeg, a ki ekkor vette át a fővezényletet Olaszországban, az osztrák csapatoknak már csak romjait találta úgy, hogy nem maradt egyéb tenni valója, mint a bátorságát vesztett sereggel visszavonúlni, mire Bonaparte egész Klagen- furtig követte látszólag abból a czélból, hogy Bécs ellen nyomúljon. Tényleg azonban ez nem volt többé szándékában. Károlynak Német- országban előbb aratott győzelmei mégis csak meghiúsították Bonaparte azon eredeti tervét, hogy Jourdannal és Moreauval egyesüljön. O maga folyton távolabbra haladt segélyforrásaitól s aránylag csekély sereggel állt az Alpesek közepette a tiroli népfelkelés s a szervezkedő félen levő magyar és horvát insurrectio közt, míg hátban a velenczeiek lázadása fenyegette. Ugyanekkor az eleinte csüggedt császári székváros egyszerre hatalmas hadi táborhelylyé változott át, s az uralkodónak népéhez bizodalommal intézett felhívása olyan lelkesedést keltett, a mely az „Isten tartsd meg Ferencz császárt" híres néphymnusban nyerte fennkölt kifejezését. Mindezek folytán Thugut is a kitartást és a küzdelem folytatását ajánlotta, a melynek kime-