Seite - 566 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

566 a melyet csak később oszlatott szét ama vérpiros „austerlitzi nap", melyet utóbb Napoleon oly kedvvel szokott szerencséje napjaképen emlegetni. Mert ő maradt a győztes ebben a „három császár csatájá"-ban. Az austerlitzi katasztrófával eltűnt „Európa utolsó reménye" és további sorsát a Pozsonyban, a primási palota termében aláirt béke látszott meg- pecsételni, mely Stadion szavait használva, inkább fegyverletételhez, mint békekötéshez hasonlított. Ausztria e békekötésben elveszté Velenczét Isztriával és Dalmácziával az olasz királyság, Tirolt Bajorország, a Vorlandok marad- ványát Württemberg és Baden javára s mindezért csupán Salzburgot és Berchtesgadent kapta. Bajorország, Württemberg és Baden souverain álla- moknak nyilváníttattak s a két első királysággá, a harmadik pedig kevéssel utóbb nagyherczegséggé emeltetett. Ezzel a német birodalmi alkotmány tényleg szétbomlott, s midőn Napoleon Németország nyugati és déli részei- nek legtöbb fejedelmét rá vette arra, hogy a birodalomtól elszakadjanak s az ő védnöksége alatt a rajnai szövetséget megkössék, II. Ferencz lemondott a német császári méltóságról, és ezzel a német birodalom ezer esztendei fennállás után megszűnt. A német birodalom utolsó feje, I. Ferencz, ettől kezdve Ausztria császárjának nevezte magát. Ferencz császár a pozsonyi békét csupán mint rá kényszerített nyűgöt fogadta el; kedvezőbb fordúlatba, Ausztria belső megerősödésébe, új szövet- ségekbe és új háborúba vetette reményét. A régi államférfiak, mint Cobenzl és Colloredo lejárták magokat; új embereknek adtak helyet, kik iránt az örökös tartományok joggal tápláltak reményt és bizodalmat. Gróf Stadion Fülöp mint államkanczellár és Károly főherczeg mint hadügyminiszter friss szellemet öntöttek az államszervezetbe. Míg amaz az összes európai hatalmak közti szövetséget tervezgette, a főherczeg a birodalom véderejének népszerű szellemben való átalakításán munkálkodott a honvédség szervezése útján. Egyelőre azonban a legutóbbi háború sokkal nagyobb arányban elgyöngíté a monarchiát, semhogy azon háborúban, mely közvetlenül ezután Napoleon és Poroszország közt kitört, mást tehetett volna, mint jóakaró semlegességet követni. Ausztriának nyugodtan kellett néznie, hogyan semmisíté meg a franczia császár a jenai és auerstadti iszonyú csatákban a porosz hadsereget, azután az oroszokat Friedlandnál s végül hogyan darabolta szét Porosz- országot a tilsiti békében, midőn az elvett porosz területek egy részét a testvéröcscse, Jérome számára alakított Westfalia királysághoz csatolta, másik részét, mint Varsó herczegséget, a szász választónak, immár királynak