Seite - 568 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

568 lehetne utasítani. A Stadion nézete győzött, minthogy úgy vélekedtek, hogy egy Ausztriával való háború kitörése épen most lesz nagyon alkal- matlan az imperatorra nézve. Szövetségesek nélkúl mentek bele a küzde- lembe. Anglia semmit sem tett Ausztriáért; Oroszországra nem lehetett számítani, Oroszország nélkúl pedig Poroszország sem volt megnyerhető. De Spanyolország példájához tartották magokat; remélték az összes elége- detlen elemek csatlakozását, a népháborút, a melyben nem csupán az osztrák népek, hanem mindazok a nemzetek részt vesznek, a melyek Francziaország rabigáját kelletlenül viselték. És valóban úgy látszott, mintha teljesedésbe mennének a Stadion reményei. A tiroliak, kik az utolsó békekötés óta Bajorországhoz tartoztak ugyan, de a leghőbben óhajtottak visszacsatoltatni Ausztriához, még a tulajdonképeni háború kezdete előtt fegyverre keltek Hofer András korcs- máros (Sandwirth) és más bátor férfiak vezetése alatt. Míg a derék vorarl- bergiek élére Schneider Antal ügyvéd állott, Németország éjszaki részében a kedélyek viharos forrongása Schill és Frigyes Vilmos braunschweigi herczeg fölkelésében nyilvánult. A háború mégis szerencsétlen lefolyást vett. A főhadiszálláson beállt egyenetlenség s egyes műveleti hibák, a melyeket Károly főherczeg tagadhatatlan hadvezéri képessége mellett a háború elején, János főherczeg pedig a végén elkövetett, okozták, hogy a babérok, a melyeket az osztrák hadsereg és vezérei az Aspernnél és Wagramnál vívott két nagy csatában arattak, nem termettek gyümölcsöt. Az 1809-ki ese- mények mégsem vesztek kárba Ausztriára és Európára nézve. Az asperni nap első izben fosztotta meg a világhódító Napoleont a legyőzhetetlenség nimbusától. Az idegen kényuralom elleni gyűlölet tette egy nemzetté az osztrákokat; a magyarok szintén hozzáférhetetleneknek mutatkoztak az imperátor csábításai iránt. „Spanyolország és Ausztria ragyogó minta- képekké váltak, a melyekből sok ezeren merítettek bátorságot s készültek elő a jövendő napok eseményeire." Akkor látta falai közt Bécs másodízben a korzikai hódítót, a ki Schön- brunnból diktálta azt az — úgy nevezett bécsi — békét, mely Ausztriának kétezer mérföldnyi területébe és negyedfél millió lakosába került, minthogy Krajna, Felső-Karintia, Görz, Gradiska, Trieszt, Isztria, a magyar tenger- mellék és Horvátország a Száváig Napoleonra szálltak át, a ki ez orszá- gokból és az Olaszországtól elvett területekből, Dalmácziából, Isztria oda tartozó részéből és Ragusából a hét illír tartományok új országát alakította.