Seite - 569 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

569 Ezenkívül Galiczia nagy részét Oroszországnak és Varsó nagyherczegség- nek kellett átengedni. Mindazonáltal Ausztria oly arányú megsemmisítését, minőre Napoleon a hadjárat elején gondolhatott, mégis meghiúsította a háború folyama; sót inkább a diadalmas császár kénytelen volt továbbra is elismerni a monarchiának tiszteletgerjesztő voltát. Mindazonáltal az úgy nevezett bécsi béke végtelen szerencsétlenség volt a Habsburg-monarchiára, a mely elveszté tengerpartjait s másodrendű Az asperni oroszlán. állammá hanyatlott le, a mely nem képes a tiroliaknak a császár által adott szavát beváltani, hanem kénytelennek látta magát a hű hegyi népet és vezetőit keserű sorsuknak átengedni. De a legrosszabb a békekötésnek a kormányra és a kormányzottakra való visszahatása volt. Ez utóbbiakat immár a lelkesült bizalom helyett a vigasztalhatatlan levertség érzése fogta el, melyet fokozott ama két férfiú, — Károly főherczeg és Stadion miniszter — visszalépése, a kiket Ausztriában a hangadó államférfiak közt egyedül tartottak alkalmasoknak arra, hogy az államszervezet teljes átalakí- tását megkísértsék és valósítsák. Egyre szélesebb körökben tört útat a meggyőződés, hogy immár egyedül a Francziaország rettegett urához való 72