Seite - 572 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

572 sajátszerű látmány szemtanúja volt, hogy az a két hatalom, a mely egykor közösen vonúlt ki leverni a forradalmat, most seregével ennek szerencsés örököséhez szegődött. De mindjárt kezdetben nagyon kedvezőtlenül alakúit a háború Napoleonra nézve. Az oroszok kerülték a döntő csatát s magok után mindent elpusztítva vonúltak vissza. Éhség és betegségek tizedelték meg a franczia hadsereg sorait, a mely Moszkva, „Oroszország szíve", felé vette útját. A Smolensknél és Borodinónál aratott győzelmek után Napoleon megtartotta bevonúlását az elhagyatott, régi czári városba. De, midőn a hat napi tűzvész, a mely Moszkva helytartója, Rostopsin paran- csára támasztatott s a melyet hasztalan próbáltak eloltani, a nagyobbára fából épült várost elhamvasztotta, Napoleon megkezdte a visszavonúlást, mely a beálló hideg tél miatt rettenetes katasztrófává változott a „nagy" hadseregre nézve. Ennek az „istenítéletnek" a jelentősége azonban nem annyira abban van, hogy a franczia hadsereget hazatérés közben az éhség és nyomor tönkre tette, mint inkább abban, hogy a rettegett „béke" szót ki nem mondották és hogy Sándor ez alkalommal minden várakozás ellenére erős- nek bizonyúlt. Ehhez járúlt azon további körülmény, hogy, mivel Sándor képtelennek látta magát a maga megtizedelt hadseregével megragadni a Napoleon elleni támadást s ennélfogva a Poroszországgal és e hatalom elégtelensége mellett az Ausztriával való szövetségre volt utalva, ez utóbbi- nak kellett a helyzet urává, politikájának pedig a szövetségesek tanácsában döntővé válnia. Előbb Ausztria a rá kényszerített semlegesség politikáját követte, a melyet az orosz háború kitörésekor a Napoleonnal való hasonlóképen rá erőszakolt szövetség váltott fel. Ekkor azonban beállt az az időpont, midőn gróf (később herczeg) Metternich Kelemen Venczcl Lothár (született 1773. évben Koblenzben), a ki előbb mint követ működött Drezdában, Berlinben és Párisban, hol Talleyrand és Fouché iskolájában fejezte be diplomacziai kiképzését, Stadion utódaképen első izben lépett a nagy politika színpadára és megnyitotta azt a hires diplomácziai hadjáratot, mely a békeközvetítés szerepével kezdődött s Ausztriának a Napoleon-ellenes szövetséghez való csatlakozásával végződött. Mindjárt eleintén el volt-e Metternich szánva a szakításra s ezt a szándékot a színlelt békeközvetítéssel csupán csak leplezni igyekezett-e, vagy pedig egy ideig valóban számított a francziák császárának engedékenységére s ezen reménye csak lassankint semmisült meg, azt nem