Seite - 574 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

574 lókén estig el nem fogadná. De a prágai congressus nem vezetett czelhoz s midőn Metternich aug. 11-én a Napoleon részéről ajánlott engedményekről tudomást nyert, már késő volt. „Ausztria — mondhatta Metternich — most már nem közvetítő a háborús felek közt, hanem az egyik félnek a szövetségese." Még egyszer mosolygott Napoleonra a szerencse Drezdánál. De ezt a győzelmet ellensúlyozták azok a vereségek, a melyeket tábornagyai Gross- beerennél, a Katzbach vizénél, Kulmnál és Dennewitznél szenvedtek. Csakhamar a „népek csatája" Lipcsénél (1813. október 16—18), a mely Oroszország, Ausztria és Poroszország három szövetkezett uralkodója jelen- létében — kik a tepliczi szerződésekkel még szorosabban csatlakoztak egymáshoz — vívatott, eldöntötte Németország megszabadulását ama lidércztől, a mely mellére nehezedett. Minthogy a riedi szerződéssel Bajor- ország már előbb elvált Francziaországtól, most a rajnai szövetség is fel- oszlott. A napoleoni államalakítások halomra dőltek, Illyria lerázta a franczia jármot, Olaszországban pedig a franczia uralom önmagában omlott össze. Milanóba az osztrákok, Toscanába Ferdinánd nagyherczeg, Rómába a sokat hányatott pápa (VII. Pius) visszatértek, míg ugyanekkor Wellington Spanyolország felszabadítását fejezte be. Új, meddő béketárgyalások után Schwartzenberg és Blücher az 1814. esztendő elején a Rajnán át Franczia- országba nyomúltak. Egyesülve verték meg Napoleont La Rothiérenél; de, mivel az élelmezés nehézsége télvíz idején és ellenséges földön arra kényszeríté őket, hogy különválva nyomúljanak előre, Napoleon külön- külön megtámadta és megverte őket. Ennek folytán Chatillonban béke- tárgyalások kezdődtek; de, mivel Napoleon nem akart engedményt tenni, azok is meghiúsúltak és Ausztria, Poroszország, Oroszország meg Anglia a chaumonti szerződésben megegyeztek, hogy a háborút mindaddig be nem fejezik, míg olyan békét nem vívnak ki, a mely kezeskedik Európa egyen- súlyáról és nyugodalmáról. Napoleon, mikor Blücher újabban Laonnál, Schwartzenberg pedig Arcis sur Aubenál megverte, azt a vakmerő tervet gondolta ki, hogy nyitva hagyja a párisi utat az ellenségnek s ezt majdan hátban támadja meg és népháborút szervez. De a szövetségesek hasonló merészséggel nyomúltak Páris ellen, a mely a montmartrei magaslatok megostromlása után megadta magát. Márczius 31-én tartották Sándor czár, Frigyes Vilmos király és Schwartzenberg herczeg bevonúlásukat a franczia fővárosba. Két nappal később a senatus trónvesztettnek nyilvánította