Seite - 576 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

576 Napoleont. Ez maga a párisi események hírére, elóbb a fia javára, azután föltétlenül lemondott. Megtartotta a császári czímet és Elba szigetét bizonyos évdíjjal, Mária Lujza császárné Parmát és Piacenzát kapta örökösödési joggal fia számára. Kevéssel később megkötötték az első párisi békét, mely a Bourbonokat (XVIII. Lajos) visszahelyezte a trónra s Francziaországot 1792-ki határai közé szorította. Napoleon Elba szigetéről még egyszer visszatért ugyan Francziaországba, a hol a Bourbonokkal való elégedet- lenség mellett lelkesedéssel fogadták s diadalmenetben kisérték Párisba. De a szövetkezett uralkodók, mint „a világ nyugalmának ellenségét és zavaróját", kiközösítették ót s a „száz nap" uralmának véget vetett a Waterlooi véres csata. Napoleon újra lemondott a fia javára; ő maga, mikor Angliába akart menekülni, elfogatott s mint a szövetségesek foglya az Atlanti tengerben fekvő Szt.-Ilona magános szikla-szigetre vitetett, hol hat év múlva ez a „lelánczolt Prometheus" a halálban végre meglelte a nyugalmat, a mely az életben távol maradt tőle. A Francziaországgal való háborúnak pedig véget vetett a második párisi béke, a mely az 1790-ki határok közé szorított Francziaország trónjára újólag XVIII. Lajost ültette. Az európai viszonyok rendezésére már előbb Bécsben congressus ült össze, a melyen a „három szövetséges"-en kivúl, kik 1814. szeptember 12-én tartották bevonúlásukat, a legjelentékenyebb államférfiak jelentek meg s melyen ragyogó ünnepélyek komoly tárgyalásokkal váltakoztak. Ausztria a párisi békekötésekben, a bécsi congressus határozataiban, meg a Bajorországgal való külön békében visszakapta mindazt, mit azelőtt elvesztett. Kárpótlásúl a Vorlandokért és Belgiumért viszont Dalmáczia és a velenczei terület jutott neki, mely utóbbi Lombardiával királysággá egye- síttetett. A sokat hányatott császári monarchia, mely újra bebizonyította elpusztíthatatlan életerejét, megifjodva került ki mindazokból a zivatarokból, a melyek végig vonúltak rajta és a császár újra elfoglalta az őt megillető helyet az európai fejedelmek tanácsában. Csupán a római-német császári méltóság nem éledt fel többé. Metter- nichben volt ugyan fogékonyság a Habsburgok, mint a német császári korona viselőinek egykori világra szóló állása iránt; a congressuson a német kis-államok meg is pendítették a császárság visszaállításának eszméjét. De annak, hogy Ausztria újra fölvegye a császári méltóságot s hogy teljesüljön az egyesített, hatalmas birodalom alkotására irányúló nagyon elterjedt óhajtás, útjában állt a két német nagyhatalom élesen kifejlődött dualismusa