Seite - 584 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

584 De a júliusi forradalom legfontosabb következménye a hatalmak új csoportosúlása volt, a mely helyzetök eltérő voltából származott. A keleti hatalmak szövetségével a nyugati hatalmak szövetsége lépett szembe és ez a szakadás egyszersmind a kényuralom és alkotmányosság között való ellentétet is magába rejté. A keleti hatalmak szövetségét, a mely a reális érdekek kényszerítő hatása alatt meglazúlt volt, ismét szorosabbra fűzni — erre irányúit immár Metternich törekvése és pedig annál inkább, minthogy egyedül a szent szövetség újjászületése igért még menekülést ama forradalmi eszmékkel szemben, a melyek akkor Francziaországból Németországba is útat találtak s a fennálló helyzettel elégedetlen kedélyeket heves forrongásba hozták. Az Ausztriában beállott trónváltozás szintén ajánlatossá tette a Porosz- országgal és Oroszországgal való szövetség ezen szilárdítását, főleg mivel a haldokló uralkodó rendszerének mindenütt és mindenben leendő fenntar- tását ajánlotta és az állam jövőjére vetett pillantás egyáltalán nem volt vigasztaló. Mert Ferdinánd császár, ki Magyarországban V. Ferdinánd király névvel uralkodott, már elérte ugyan érett férfi korát, midőn atyjának halála a trónra szólította, de gyönge testalkata és állandó betegeskedése gátlólag és zavarólag hatottak akaraterejére s csupán annak a szívjóságnak engedtek tért, mely a jótevésben lelte legtisztább örömét s a mely tehát a kegyes uralkodónak hamar megszerzé a „jóságos44 melléknevet. így történt, hogy Ferdinánd császár és király csak névleg uralkodott, az ügyek tényleges vezetéséről azonban mindjárt eleintén másképen kellett gondoskodni. Mint- hogy pedig valóságos regensség alakításáról Magyarország alkotmányára való tekintetből, a mely nem ismert ilyen intézményt, le kellett mondani, a tulajdonképeni kormányzat az úgy nevezett „Staatsconferenzu-re szállott, a melyben a császár nagybátyja, Lajos főherczeg, az ő távollétében pedig Metternich herczeg vitte az elnöki tisztet s a melynek tagjai voltak még mint reménybeli trónörökös, Ferencz Károly főherczeg, — de csupán tanácsadó szavazattal, — a pénzügyek tekintetében pedig Kolowrat állam- miniszter. Mivel azonban ennek a Staatsconferenznek szabatosan körűlírott hatásköre s tulajdonképeni végrehajtó hatalma nem volt, ezen legfőbb hatóság kebelében csakhamar a szilárdság és egység annyira kezdett hiányozni, hogy azt saját tagjai is panaszkodva emlegették. Ehhez Metternich és Kolowrat egymással folyton versengő s épen ezzel egymást ellensúlyozó hatásának következésekép olyan tétlenség járúlt, a melynek az államéletben