Seite - 585 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

585 közelgő nagy fordulattal szemben kétszerte végzetesen kellett a közügyre hatnia. Épen ezen zavaros állapotok szempontjából egyengette útját Metternich még Ferencz császár élete utolsó napjaiban az Oroszországgal és Porosz- országgal való benső egyetértésnek, mely az agg uralkodónak Miklóssal, az új czárral és a porosz trónörökössel Münchengräzben történt (1832) találkozásában jutott kifejezésre, utóbb pedig annak a kulmi emlékoszlopnak az alapkőletétele alkalmából, mely az egykori dicsőséges harczi szövetség emlékét megújítá, Ferdinánd császárnak Miklós czárral és III. Frigyes Vilmossal való találkozásán (1835) pecsételtetett meg. Csakhogy az a szövetség, a melyet a nagy német szabadságháborúk epigonjai kötöttek egymással, csupán gyönge másolata volt a szent-szövet- ségnek ennek varázsa és minden eredetiség nélkül. A mi először Ausztriának Oroszországhoz való viszonyát illeti, azt az ellentétet, a mely az 1828-ki török háború óta a két udvar közt fennállott, a júliusi forradalom, a belga és a lengyel fölkelés okozta hatalmas rázkódás némileg elfödözte ugyan, és mint tíz évvel azelőtt, a két állam újra kezet nyújtott egymásnak a legitimitás nagy elvei alapján; de ez elvek alkalmazásánál a két fél érdekeinek különfélesége szerint majdnem minden egyes kérdésben eltértek úgy, hogy noha példáúl találkoztak azon óhajban, hogy az angol-franczia szövetséget szétbontsák, ezen czél elérésére mégis épen homlokegyenest ellenkező útakon haladtak. A mi meg Poroszországot illette, ez minden konzervatív érdekben Ausztria részén állott ugyan, de a német viszonyok jövendőbeli rendezése tekintetében a két testvérállam közt szóban ugyan ki nem fejezett, de azért mégis nem kevésbbé mély elvi ellentét forgott fenn. Általában az Ausztria hatalmi állásának Németországban való fenntar- tására alkalmazott eszközök az idők folyamán ép oly kevéssé állották ki a próbát, mint az Olaszországban ugyanezen czélra irányozott törekvések. Az a nyugtalan fáradozás, hogy a kis államokban minden önálló fejlődést csirájában elfojtsanak, itt is, amott is megölte a partikularizmust s épen azt gyámolította, a mit minden egyébnél inkább el akartak ölni: a közösre, az általános nemzetire való irányulást. Míg Olaszországban épen ezen, valamint az egyes fejedelmek legyőzhetetlen bizalmatlanságán bukott meg a kísérlet, hogy Németország példájára államszövetséget teremtsenek: Németországban Poroszország vezetése alatt életbe lépett a vámszövetség, a melynek a jövendőbeli politikai fejlődésre való nagy jelentőségét Metternich fölismerte ugyan, de létrejöttét nem bírta megakadályozni. 74