Seite - 587 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

587 Az 1848-ik év lángra lobbantotta a felhalmozott gyúlékony anyagot. Párisból a forradalom újra körútat tett Európában. A Habsburg-monarchia is bevonatott e mozgalom forgószelébe s kül-, valamint belügyeiben a legsúlyosabb válságoknak tétetett ki. Nem lehet feladatunk e helyen ama válságok további történetét, melyek csak az Ausztria és Magyarország közötti kiegyezésben nyerték befejezésöket, részleteikben követni, mint- hogy az alkotmánytörténet a jelen munka más részében fog beható méltánylást nyerni. Meg kell elégednünk azzal, hogy röviden emlékezzünk meg a változásokról, a melyeket a monarchia külső és belső viszonyai a jelenkorig szenvedtek. A forradalom 1848-ban a monarchia minden országán végigviharzott. A fékeitől megszabadúlt mozgalom Metternich bukásával egyidejűleg először is mindenütt a dolgok régi rendjét döntötte meg. Míg a csehek Prágában, a magyarok Pesten — ez utóbbiak ősi alkotmányukat a modern állam szellemében fejlesztve tovább — nemzeti kormányt igyekeztek létesíteni, az olaszok pedig elérkezettnek vélték az időt, hogy Szárdinia segítségével egységes Olaszországot teremtsenek, és Galicziában is nemzeti törekvések kerekedtek felül: addig viszont a németek alkotmányt követeltek, a mely — a márcziusi napokban megígértetvén — először az ápril 25-ki alkot- mányban nyert kifejezést, azután pedig — májusban — tárgyalás végett az alkotmányozó birodalmi gyűléshez utasíttatott. A németek követeket is választottak a frankfurti parlamentbe, mely Németországot egyesíteni s neki János főherczeg kormányzóban főnököt adni igyekezett. Lassankint a mozgalom hullámai egyre magasabbra emelkedtek. Bécsben és Prágában utczai torlaszharczok vívattak, Magyarországban pedig kitört a belháború. A május 15-ki és október 6-ki fölkelések — ez utóbbi napon gyilkolták meg Latour hadügyminisztert — arra bírták a császárt, hogy ismételve eltávozzék székhelyéről Bécsből s előbb Innsbruckba, azután meg Olmützbe vonúljon vissza. E bonyodalmak közepett Ferdinánd császár és király leköszönt s trónra lépett unokaöcscse, I. Ferencz József, legkegyelmesebb urunk, a kinek ifjúi tettereje és szilárd akarata egy jelentőséges jövő kezességét rejté magában. A legközelebbi feladat a forradalmi mozgalmak elfojtása volt. Minthogy Windischgrätz herczeg már előbb visszaállította a nyugalmat Csehországban, Bécset pedig elfoglalta: a Kremsierbe áthelyezett biro- dalmi gyűlést feloszlatták s egyelőre octroyált alkotmányt hirdettek ki. 74*