Seite - 592 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

592 Habsburg-monarchia az Alpesek déli részein hatalmában szenvedett csorbát tekintélyének éjszakon való fokozásával igyekezett kiköszörülni, míg más részt Olaszország példája, mely a nemzeti szabadság álmát valósította, Németországban szintén fölébreszté a nemzeti egység reményét. Hogy ez az egyesülés a régi szövetség talaján nem fejlődhetik, az épen oly világos volt, mint az, hogy e czél csakis úgy érhető el, ha a két német vezér- hatalom vagy békésen megegyezik egymással, vagy az egyik fegyverrel győzi le a másikat. De a megegyezés tárgyában a frankfurti fejedelmi kongresszuson tett utólsó kísérlet meghiúsúlt s a nagy-német szellemben tervezett alkotmányszervezet, minthogy Poroszország részvételét kieszkö- zölni nem lehetett, töredék maradt. Csakhamar a dán háború tényleg hát- térbe szorította a német szövetséggyulést, a melyben eddig a középső és kis államok érdekei megtalálták a magok természetes képviseletét s az eldöntés immár e tekintetben is a két nagyhatalom kezébe jutott. De rövid fegyverbarátság után csakhamar ezek is ellenségesebben álltak szemben egymással, mint valaha, míg végre a közösen hódított Schleswig-Holstein fejedelemségek együttes kormányzata s a gasteini káros szerződés, az átöröklött ellentétek, meg a ki nem egyenlített követelések szövevényét olyan gordiusi csomóvá bonyolították össze, a melyet csupán csak karddal lehetett ketté vágni. Az 1866-ki háborúban a német középső államok még egyszer szövet- keztek Ausztriával, míg az érdekek rokonsága a fiatal olasz királyságot Poroszországhoz csatolta. „Az 1866-ki háború száz éves küzdelemnek a befejezése. Benedek igazában Nagy Frigyessel küzdött a csatamezőn." Poroszország königgrätzi diadala megpecsételte a régi birodalom romjaiból újonnan alakított szövetséges állam összeomlását. Ausztria immár forma- szerűen is kivált azon államszerkezet kötelékéből, a melyből maga is fejlődött, a melynek egykor legelőkelőbb tagja volt, s a melynek segítsé- gével állhatatosan dolgozott a saját önálló nagyságán és hatalmán. De Olaszország hatalmi viszonyaira is döntővé lett a königgrätzi nap. Custozzánál az asperni hős fia és a vitéz csapatok bebizonyították ugyan, hogy a hadseregből még nem veszett ki az a szellem, a mely azt annyi diadalra vezette, más részt az osztrák hajóraj, Miksa főherczeg e fiatal alkotása, halhatatlan dicsőséget aratott Lissánál Tegetthoff, ama tengeri hős vezetése alatt, a ki, mint egész hajóraja Faragut azon mondásához tartotta magát „fa-hajók — vas-szívektt. De a fordulat, melyet a küzdelem az éjszaki