Seite - 594 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bevezetö Kötet (II), Band 3

594 harcztéren vett, azon sajátszerű következményre vezetett, hogy, noha az olasz háború az osztrákok győzelmével kezdődött és azzal is végződött, a küzdelem ára: Velencze III. Napoleon közvetítése utján az olasz királyságra szállott. A háború eldöntötte Ausztria kettős állását Németországban és Olaszországban; itt, valamint amott kiszoríttatott azon külső védelmi művekből, a melyeket egykor hatalma biztosítására teremtett s a melyekből hosszú időn át imponáló hatást gyakorolt Európa sorsára. A külügyekre az 1866-ik év tisztító zivatarképen hatott. A külföld sokkal inkább, mint azelőtt, bizodalommal irányozta szemét a habsburg- lotharingi monarchiára, mely gyorsabban, mint várni lehetett, szerzett ismét tiszteletet parancsoló állást s addigi elszigeteltsége helyett olyan hatalommá lett, a melynek barátsága keresetté vált. A belügyeket illetőleg belátták, hogy a házi viszályok kútforrását állandó megegyezéssel kell elfojtaniok. A pragmatica sanctio és a dualistikus kormányforma alapján létrejött a kiegyezés Magyarország és a monarchia nyugati országai között. Ezzel Ausztria helyére az „osztrák-magyar monarchia14 lépett az európai államok sorába, mint összhangzatos egyesülése két olyan félnek, a melyek egyike sem akarja az összefűző kötelékeket jövőre lazítani vagy szorosabbra fúzni s a melyek virúlása kölcsönös egyetértésen és közös együttműködésen nyugszik, megfelelve felséges uralkodójuk jelmondatának : Viribus unitis!