Seite - 340 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

340 fekvő vidékekhez; így legdélibb hegy vonalaiban az Alpesek nyúlványaira ismerünk; legnyugotibb részei a nyugoti alsó-ausztriai s egyszersmind a felső-ausztriai hegyaljának a jellegét tárják elénk, míg középső része és keleti lejtői olyan különszerű tipust mutatnak föl, mely tájképi tekintetben igen gyakran a keleti Kárpátok erdős tájaira emlékezteti a vándort. A Bécsi erdőnek feltűnő sajátsága, hogy igen gazdag völgyekben, hosszan elnyúló, itt-ott magasabb kúpokká emelkedő hegyhátakban, hogy igen sok benne az apró patak, míg jelentékenyebb vízfolyásai nincsenek, s mindenek fölött hogy el van lepve rengeteg erdőséggel, míg ellenben erdőtelen, nyilt részei elenyészőleg csekély területek. A Bécsi erdőnek legfőbb dísze a minden- féle fákban bővelkedő pompás erdőállomány s a növényzet buja tenyészete; festői szirtfalak s nagy kőomlások alig fordúlnak elő benne; csupán Baden és Mödling közvetlen közelében, a hegyvidék legkeletibb szélén, találunk két völgyet, mely sajátságos sziklaképződményei által is feltűnik. A voltaképi Bécsi erdőt éjszakról Tulln lapálya meg a Duna, keleten a Bécsi medencze síksága, délről a Triesting meg a Gölsenbach, nyugatról a Traisen folyó határolja. A Bécsi erdő neve alá foglalt e nagy területen belül három kisebb s egymástól meglehetősen elütő csoportozatot külön- böztethetünk meg tájaik jelleme szerint. Az első csoport az a pompás erdőség, mely a Tullni mező, a Duna, a Bécsi medencze éjszaknyugati síksága, a Schwechat folyó, az Aubach és a Tullnerbach között terjed. A második csoportba foglaljuk azt a területet, melyet a Schwechat, a Bécsi medenczének Badentől délnek eső síkja, a Triesting, és felső folyásukkal az Aubach és Tullnerbach fognak közre. Végre a harmadik csoportba azok a gyérebb erdőségű nyugati lejtők tartoznak, melyeket a Gölsenbach, a Traisen folyó, a Tullni mező meg a Tullnerbach határolnak. Egyébiránt e terület nemcsak táj képileg osztható föl különböző kerü- letekre; növényzeti tekintetben is nagy eltérések vannak itten, melyek két különböző flórának egymás mellé sorakozásából s részben összefolyásából származnak, minélfogva a Bécsi erdő növény-földrajzi tekintetben is a legérdekesebb vidékei közé számítandó Közép-Európának. A nyugati rész a balti flóra alpes-alji, a keleti rész ellenben a pontusi flóra pannóniai vidé- kéhez tartozik. Ama határvonal hosszában, mely ezt a két flórát elválasztja, imitt-amott együvé kerülnek e két vidék jellemző növényei úgy, hogy akadnak helyek, a hol együtt találjuk a pontusi csertölgyet a balti hajszál-