Seite - 341 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

341 magár-réttel, a hangával meg a fekete áfonya-bozóttal. A Bécsi erdő keleti részének legérdekesebb fája a sugár fekete-fenyő, mely a pontusi növényzet területéről egész idáig, az Alpesek aljáig hatol s itt éri el tenyészeti körének legnyugatibb határát. A mily föltűnően gazdag azonban a Bécsi erdő növényzete fajokban s a mennyire érdekes ez a terület a füvészre nézve, ép oly kevéssé mondható itt nagyszerűnek az állatvilág. E század elején lőtték le benne az utolsó medvét és hiúzt, a vadmacska is kipusztult; csak néha-néha, nagy telek idején téved ide Magyarországból a Wechselen át egy-egy elzüllött farkas. Borz, róka, vidra, nyuszt és más közönséges apró ragadozó meglehetős számban éli itt érdektelen életét. A hasznos vadak közül a szarvas meg az őz még az egész területen mindenütt találkozik, egyes helyeken még igen jelentékeny számmal is; de sem testi nagyságára, sem agancs-kifejlődésére nézve nem hasonlítható Alsó-Ausztria dunai lige- teinek rőt vadaihoz; ez a szarvas már nem a kelet, hanem egészen a hegyvidékek vadja. A Bécsi erdő sűrűségeiben olykor-olykor egy-egy vaddisznó is látható, de az is a császári vadaskertből szökött meg; gyakrabban lőttek azonban Baden és Allaud környékén zergét, mely a szomszéd Schneebergről vetődött ide az előhegységbe. A madárvilág itt is, mint a legtöbb nagy erdőségben, szegényül van képviselve, fajokban úgy, mint az egyedek számában. Ez annál inkább szembe ötlik, mert itt még ama nagy orvmadarakkal sem találkozunk, melyek a keleti őserdős hegyeket oly nagy számban lakják. Sast csak nagy ritkán látni e helyütt, sőt még holló sincsen. A madarak e gyér voltát az magyarázza meg, hogy tavak, mocsarak, síkságok sincsenek; az Alpe- sektől pedig sokkal távolabb esik e vidék, semhogy a havasi madárfajok ide is ellátogathatnának. Legtermetesebb madara a Bécsi erdőnek a siketfajd, s ez is kevés számmal kerül a legdélibb hegyekben St.-Corona és Fahrafeld körűi. Bármily nagyoknak találja is itt a vándor az erdőségeket, bármily vég- telennek a hosszú hegyháton végig húzódó szálas rengeteget, a Bécsi erdő azért erdészetileg mégis mindenütt jól művelt, kocsi-, sőt országos útak által átszeldelt terület, egy óriási természetes park, a bécsi ember számára egy vadon Práter, melynek báját egy világvároshoz való közelsége s a zöldelő tájak szelid kiessége még inkább emeli. Olyan ősvadonokat, a minőket a Kárpátoknak igen hasonló jellegű rengetegeiben még ma is találunk, a turista-ösvényektől keresztűl-kasúl szeldelt, falvakban és vendég-