Seite - 374 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

374 oldali lejtőjén a nemes Sticklberger család nagy földbirtoka volt, a mely az egész völgyön és a hegyháton felülemelkedő legmagasabb hegykúpig (879 méter) terjedt, a hol a jegenyefenyő-sűrűségből még most is kilátszik váruk omladéka. Az alsó völgyben Schlatten urai laktak — kastélyuk helyén most az iskolaépület van —, s mint a Sticklberger családnak, nekik is volt számos jobbágyuk, a kik a völgyben laktak s földművelésből éltek. Most pedig a Schlattenthal alsó része a legélénkebb völgyek egyike és határát az egész környéken a legjobbnak tartják ott. A két lejtőn szétszórt majorságokon kivűl három nagy helység jelzi a fokozott emberi munkásságot a hegység e félreeső részében: a már említett régi Bromberg a völgy nyugatra kanya- rodásánál ; a még régibb Thernberg, melynek a vára messzire kilátszik ott, Wiesmath. hol két oldalt alacsonyodni kezdenek a hegyek, és végre a valószínűleg legrégibb Scheiblingkirchen a Schlattenbachnak a Püttenbe szakadásánál. Azon fönnsíktól délre, melynek legmagasabb fekvésű helységeit, Wies- mathot és Lichtenegget már említettük, egy kevésbbé magas és nem igen széles hegyhát húzódik a magyar határ felé délkeletre. Nincsenek rajta összefüggő helységek, de sok magános majorság; két lejtőjén mélyen bevá- gódó és sokfelé kanyarodó völgyei vannak, melyeket nagyobbára sarjerdők borítanak; csak helylyel-közzel zavarja a magányt egy-egy malom, fűrész- malom vagy kis parasztkunyhó. Tiszta vizű, sebes folyású patakjai a Rábcza felé sietnek, melyet a magyar határnál Blumauerbachndk neveznek. Hajdan e két völgyet együtt Spratzaunak nevezték, talán tajtékzó vizük zúgásáról; most csak az éjszakit nevezik így, a délinek pedig több neve van, fönt Holzciu, alább Nassgraben, legalúl meg végig csak Jhal,