Seite - 400 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

Kis keretben kedves tájkép Eibenstein falva és várkastélya s az „Arzberg" magasra emelkedő foka. AThayától távolabb szintén vannak érdekes helységek, például: Gross- Siegharts 3000 lakosú mezőváros, az úgy nevezett „Bandlkramerland" főhelye. Ez elnevezés nem az egész Erdővidékre illik, hanem csak arra a részére, a hol a szövőipar nagyon el van terjedve. Gross-Siegharts úgy szólván az egész „Bandlkramerland" bazárja volt. Némely házában több mint húsz szövőszéken dolgoztak, és napönként mindegyiken mintegy 18 darab szalag és „langhette" — kéken és fehéren átszőtt ingújjszegély — készült el; e gondosan, jól készült czikket és a gyolcsot még külföldre is, sőt valaha keletre is küldözték. Raabstól éjszakra a morva határnál egy völgymedenczében van Grossau, a hol egy országos földműves-iskola van, és Geras, melynek benczés apátságát 1150-ben gróf Perneggi Ulrich és neje, Euphemia, alapí- totta. E mezőváros, melynek eredetileg Jaross, később Jeruchs és Jerwichs volt a neve, hegyek és erdők között barátságos helyen van és klastromával együtt sokat szenvedett a XVII. században a cseh lovascsapatoktól és a svédektől. Gerastól csak egy mérföldnyire van egy másik benczés klastrom Perneggbzn; mind a kettő régi vár fölé épült, a melyeket már XII. század- beli okiratok említenek; akkor a lovagok rendjéhez tartozó urak voltak birtokosaik. Végre Hardeggtől a Thaya mentén, melynek bal partján Morvaország- ban Neuheusel van, a jobb parton Kaja ősrégi romjához érünk, azután pedig Fladnitzboz, az Auersperg-féle várkastélyhoz, melynek vadaskertjében a Karlslust nevű nyaralóhely van. Itt már a Viertel ober dem Mannhartsberge éjszakkeleti zugába jutottunk, mely irányt folytatván, Znaim városába érünk, délkeleti irányban meg Retz városához, a hol a borban bővelkedő „Retzer Boden" van, mely már az alsó Mannhartsviertelhez tartozik. Egy völgymélyedésben van Eggenburg, a Pulkau tájékáról délre vonuló Mannhartsberg keleti nyúlványai közt, a hol kivált Limburg körűi, sok tűzkő-szilánkot és cserépdarabot találni, melyek a történet előtti időből valók. A 388 méter magas kálváriahegyről át lehet tekinteni az éjszaknyugati vidéket egészen az „in der Wildu felföldig, délnyugatra pedig egészen a Horni Erdőig; maga Eggenburg érdekes város, ha nem veszszük is számba azon fontos történeti eseményeket, a melyeknek színhelye volt rég letűnt időkben. Tőle délnyugatra halmok között van Kühíiring, nyugatra pedig