Seite - 402 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

egy tágas zöld völgyteknöben a Kamp- és a Taffapatak melléki erdőségek közt van Horn városa. E városnak három homlokzatú három emeletes várkastélya, melyhez hajdan árkon át fölvonóhídak vezettek, még épen áll, valamint Sz.-István- temploma is. Az elmúlt időkben gondosabban építkeztek, mint a jelen korban, a mi abból a furcsaságból is kitűnik, hogy akkoriban a vakolatot tényleg borral készítették, a mint egy 1582-i egyházi számadásból látható. Most pedig elhagyjuk az Erdővidéket, miután részleteit: az Isper- vidéket, a Kamp és a Krems mellékét, a Duna völgyét, az „in der Wildtt környékét és a német Thaya mellékét minden irányban bejártuk. A felső Dunamellék. A Duna, miután jobbról az Enns folyót, balról az Ispert magába fogadta, a hajdani Viertel ober dem Wienerwalde meg unter dcm Wiener- walde és a Viertel ober dcm Mannhartsberge meg unter dem Mannharts- berge között végig folyik az egész Alsó-Ausztrián s csak a Morva folyón túl hagyja el azt. A Duna, melynek egész hossza 380 mérföld, Passautól Efferdingig egy délkeleti irányú völgyhasadékban foly; a Linzi medenczét az Ardaggertól Kremsig érő második áttörési völgyben hagyja el, mely előbb keletre, azután éjszakra fordúl és Pöchlarnnál meg Melknél két kisebb medenczét szel át. Alább a harmadkori képződményekbe mélyedő nagy medencze következik, a melyet Korneuburgnál és Klosterneuburgnál a Bécsi Erdő végső fokai a Tullnerfeld medenczéjére és a Bécsi medenczére osztanak. A Cseh Erdő és az Alpesek nyúlványai, melyek a folyam felső részénél közelednek egymáshoz, okozzák a medrének helyenkénti összébb szorúlását s azzal együtt folyásának szilajságát, a mi megint partmellékének azt a tájképi kiességét eszközli, mely le egészen a „Wetterkreuz"-ig, sőt még tovább is folyvást tart. Legelőször az Ennstől keletre levő lapályos jobb part tűnik elénk; akadálytalanúl áttekinthetjük a síkot, nagyobb helységeit és egyes major- ságait, melyek részint hátravonúltak a víz elől, részint mintegy kíváncsian közelébe telepedtek. Itt van St.-Pantaleon XV. századból való templomával, alább meg alacsony halmok tetején Erla és Achleiten; Wallsee várkastélya egy magas gránitszirten trónol, mely a folyamot éjszakra téríti. E kanyarú- laton túl a szétterülő folyam zátonyok és szigetcsoportok közt halad és csak