Seite - 410 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

ha mégis megkoczkáztatnák a továbbmenetelt. A míg az önkéntelen pihenés tart, melynek megszűntét nem lehet előre tudni, sajátszerű élet folyik a hajókon és a berkes szigeteken, melyeknél vagy melyek szomszédságában horgonyt vetettek. Oda se néznek a bajnak, mindenfelé föllobognak a tüzek, melyek fénye rezegve törik meg a vizén; főznek, vigan vannak a szabad ég alatt és nem kimélik a felvidéki sört. A gőzhajózás, de még inkább az osztrák nyugoti vaspálya a Duna- mellék élénkségét csökkentette és a tájt nesztelenebbé tette. Nem látni már a hajókat, melyek csapatosan mentek a vizén fölfelé, mint valami hajóhad, és a melyeket hatvan ló vagy még több is megfeszített erővel vontatott. Igen érdekes látvány volt egy-egy ilyen hajócsapat, mely már messziről meg- ismerszett lármájáról és szinte eposzi és drámai jelenetet képezett a sok nagy és erős pinzgaui csődör, melyek vadságát elárulta szájkosaruk, s melyek hangos nyerítése messzire hallatszott; hátukon ültek vagy mellettük mentek a legények, a kik rövid ostorukkal csapkodták és hajtották a makacsokat; az egészet porfelhő borította, a melyet a vontató útról kavartak fel a parti homokból. A meddig csak el lehetett látni, egyik kehlheimi hajó a másikat érte és közöttük surrantak el a gyorsan evező futárcsónakok, melyek a hajóparancsnokok üzeneteit hordozták hajótól hajóhoz, melyekről hiában kiabáltak volna egymásnak bármilyen hangosan. A hosszú csáklyák csiko- rogtak a kavicsban és nyikorogtak meg foszladoztak a fatuskók, a melyeket a hajók oldala és a part burkolata közé vetettek, hogy kárt ne tegyen az ütköződés. Kemény munka volt egy ilyen csapat hajót az egyik parttól a másikhoz átvontatni, a szilaj csődöröket a tutajokra hajtani és átszállítani; a hajóparancsnokoknak ugyancsak ügyeseknek kellett lenniök és az emberek mindnyájának arezuk verítékével kellett dolgozniok, hogy baj ne essék. A folyam regényes szakaszának végét a Hollenburg mezőváros és vár- kastély fölött emelkedő „ Wetterkreuzu 368 méter magasságban álló tem- ploma jelöli, melynek neve attól a hittől származik, hogy itt megoszlanak a zivatarok és vagy a folyam mentét követik, vagy pedig befelé vonúlnak a lapályra. Itt egy kis csónak áll, mely naphosszat, mihelyt egy-egy hajó előtűnik, elindúl a hollenburgi partról, odaszegődik a hajóhoz és csengős zacskójában alamizsnát gyűjt a „Wetterkreuz" temploma számára. Egy hajó se tagadja meg a kegyes adományt és még a gőzösök is megállnak, hogy megadhassák ez adót, melynek megtagadását a kehlheimiek, a gyümölcsös- hajók és a tutajok legénysége a tovább útazásra nézve veszélyesnek tartaná.