Seite - 414 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

Kaltenleutgeben, Altenmarkt, Hainfeld, sat. helységeken át vonhatnánk, egy fiatalabb párvonalas öv határolja őket, melyet, a mész-övvel szemben, a benne uralkodó kőzetről a bécsi homokkő- vagy á Flysch övének szoktak nevezni. Különben hiba volna azt gondolni, hogy az Alpesek mész-övét tisztán mészkövek vagy dolomitos kőzetek alkotják, a mennyiben magában e meszes üledékek sorozatában is majd nagyobb, majd helyileg korlátolt terjedelemben más nemű, márgás, palás és homokos lerakódások is vannak közbe települve, melyek nagy mértékben okozói a tájkép sokszorosan változó körvonalainak. Mindenekelőtt egy ilyen homokos-palás kőzet-színtájról kell itt meg- emlékeznünk, mely a mésztömegek alapján fekszik s nemcsak igen nagy jelentőségű a geologiai kutatás szempontjából, hanem kiválóan fontos a szervezetek életére is. A werfeni pala ez, mely a Salzburgban fekvő Werfen helységtől kapta nevét, a hol legelőször tanulmányozták pontosabban. A werfeni pala, főanyagát tekintve, kovarcz-szemcsékből, mészből, agyag- ból, kevés csillámból és vasoxidból meg vashidrátból áll; könnyen mállik és gazdag agyagtartalmánál fogva megakadályozza a víznek gyors felszívódását vagy a mélyebb rétegekbe való leszivárgását; ennél fogva a növényzetre nézve igen kedvező talajt alkot, ott pedig, a hol nagyon szakadozott mésztömegek fedik, dús források keletkezésének szülője, a mennyiben a mészköveken át leszivárgó víz rajta, mint a vizet át nem bocsátó rétegen meggyűlik, megszaporodik s alkalmas helyeken fölfakad. Ezek alapján a werfeni palához és annak elterjedéséhez van első sorban kapcsolódva az olyan területek keletkezése, melyek a művelésre, és így az emberi telepek alakúlására alkalmasak. A werfeni palának köszönik létöket a Kaiserbrunnen és a Stixenstein forrásai, meg Bécs városának áldásos vízvezetéke. Nem sokára azután, hogy a triász és rháti időszakban a hatalmas mész- tömegek lerakódtak volt, mozgalmak támadtak a Föld e részének szilárd kérgében, melyek a lerakódott meszes üledékeket belevonták a hegyképző- désbe, vagyis a simán lerakódott anyagot a hegység tengelyével párvonalas, kiválóan hosszanti irányban összenyomták, óriás ránczokba gyűrték, sőt néhol össze-visszahasogatták. Már a legközelebbi fiatalabb (jura-korbeli) lerakodások igen egyenetlen felszínű tengerfenékre ülepedtek le; térbeli elhelyezkedésök és szabálytalanságuk ugyanis határozottan rávall a felszínnek ama megboly- gatására. A ránczvetéseknek és fölemelkedéseknek igen szép példái a déli környéken legközelebb fekvő völgyek, a melyekben a hegységet, hogy