Seite - 420 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

terjedtek, meg is szaporodtak, előre nyomultak s a talaj folyvást sülyedvén, a víz újabb meg újabb területeket foglalt el, míg végre ott csapkodtak a hullámok a sziklahatáron, a letördelt hegyóriások útvesztőjén s az öböl megtelt vízzel és élő lényekkel. Tajtékká verődve ostromolja az ár a határt szabó gátakat, éjjel-nappal nyaldossa, koptatja őket; segítségére jön az eső és a fagy s egyik szikla a másik után tördelődik le; itt a hullámverés szerepel, ott alámossa a Kőbánya Mannersdorf mellett a lajta-mészben. kőszálat a víz s hatalmas darabok, egész szirtek összetördelődve zuhannak a mélységbe, mint valami rozzant épület falai. De a mélységben sincs nyugodalmuk; a hullámoktól ide s tova löketve, hányatva, apróra töre- deznek, egymáshoz surlódoznak, simára csiszolódnak, meggömbölyödnek. A szárazföldről hatalmas folyók rohannak az öbölbe, magukkal sodor- ván a tengerbe a hegyek szirtjeinek mindenféle tördelékét, laposra csiszolt kisebb-nagyobb görgetegeket, kavicsokat. A tenger megtelik e kőtördelék- kel, lassanként elválasztja a nagyot az aprótól s fenekére sülyeszti először a legsúlyosabbakat, azután a kevésbbé nehezeket, míg végre lassan, messzebb vitetve, a legfinomabb iszap, a vizet zavarossá tevő por is leülepszik.