Seite - 424 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

de sokkal nagyobb víztömegekkel. Ezek a folyók nagy mennyiségű, a sziklák széttördelődéséból származó kavicsot hoztak magukkal, melyet idők folytán igen hosszúra nyúlt deltáikban, torkolatukban raktak le és azon szívós konglomerátokhoz szolgáltatták az anyagot, melyeket „rohrbachi kőtt-nek neveznek, számos bányában fejtenek és Bécsbe szállítanak. E konglomerátok a Congeria-emelethez tartoznak. Mikor a harmadkori medencze még jobban kiszáradt, a folyók mind mélyebbre s mélyebbre vésték medröket az egykori tengerfenék üledékében; vizök lassan megapadt, de azért folyton-folyvást hordták a hegyek törme- lékét és deltáik mind terjedelmesebbekké lettek. E folyamatoknak igen szép és tanulságos képe tárúl elénk a Piesting-völgy torkolatában. Laxenburg császári várkastély. Az alpesi medenczében uralkodó állapotokhoz hasonló állapotok voltak a bécsi mélyedés Alpeseken kivűli részeiben is. Itt azonban minden esetre döntő hatással volt a partot alkotó kőzetek alkata: a kiválóan kristályos gránit, gnájsz, csillámpala, elmállásuk és alámosódásuk sajátságos módjánál fogva, egészen más jellemvonást adtak a tájképnek, mint a milyet a mész- hegyeken láttunk. Alsó-Ausztriának ezt a részét alacsony hegyek, inkább üst-, teknő- és kád-forma mélyedések jellemzik, a melyekben helységek keletkeztek, továbbá tágas fennsíkok, a melyeken, gyakran messze terjedve, vándorkövek, azaz kimosott, szilárdabb szikladarabok, mint gömbölyűvé koptatott kisebb-nagyobb kövek hevernek szerteszét. Meissau, Eggenburg, Burgschleinitz, Pulkau, Horn, fekvésök és tör- téneti jelentőségöknél fogva nevezetes helységek, és mások, harmadkori lerakódásokon fekszenek, Melk pedig, a benczések gyönyörű fekvésű kolostora, a Duna partján egy gránit szirten trónol, mely minden felől körűi van véve eme képződmények szétszórt maradványaival.