Seite - 428 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

latába hajthatta, c mcdcncze talaját a társas együttélés czéljaira alkalmassá tenni és a tájékra törekvéseinek bélyegét rányomni; és ha ez idők jártával más-más alakot öltött, annak oka épen a változékonyságban van, mely minden emberi dolognak sajátja. A keresztény időszámítás kezdetén a rómaiak tűzték fel győzedelmes harczi sasukat azon a helyen, a hol a medenczét a Duna keresztűlszeli; a Duna jobb partján emelkedtek büszke épületeik s maguk készítette útjaik keresztülhúzódtak a kietlen Steinfelden; egy útjok keresztülvezetett a hegy- nyergen, be az Alpesekbe, hogy sót és érczet szállíthassanak a Dunához. A szőlőnek e vidékre való ültetését is a rómaiaknak kell tulajdonítanunk, és jellemző a földművelés ez ágának gyors elterjedésére nézve, hogy a XII. században a medenczének majdnem egész nyugati párkánya, a Kahlcn- bergtől egész Gloggnitzig szőlővel volt beültetve a napos oldalon. Ma a klima és a fekvés szerint teljesen jogosúlt szőlőmívelés nem terjed túl a medencze alsó részén, de a klosterneuburgi, weidlingi, grinzingi, nuszbergi, gumpoldskircheni és vöslaui borok vetekednek a világpiaezon a legjobb borokkal. A művelődés munkáját azon eszközökkel, a melyeket a kereszténység adott az embernek, a mennyire a történetből tudjuk, a Bécsi medenczében a VIII. század végén Nagy Károly, a frankok hatalmas királya kezdte meg, mikor az avarok hatalmát az ország e részében megtörte volt. Egy századdal később, midőn a német Ostmark a magyar uralomtól is meg- szabadúlt, a művelődés e munkáját vallásos és munkás térítők segítségével buzgón folytatták, megalkotván a medencze déli részében a salzburgi érsekséget, éjszaki részében pedig a passaui püspökséget. A XII. század végén a medencze szélein magasra tornyosúló erős várak sora emelkedett, melyeknek feladatuk az volt, hogy első sorban a határt biztosítsák s a lakosokat békés munkájokban védelmezzék. E várak némelyike részint a haladó kor követelményeinek megfelelően megújítva, kicsinosítva, terjedelmes kertekkel ékesítve, részint pedig mint rom a tájak díszére szolgálva, még ma is megvan : a Magyarország felé eső oldalon áll Lajta melletti Bruck, Possendorf és — régiségére nézve vala- mennyit meghaladva — Pütten és Seebenstein vára; a medencze déli részén Steyersberg és Wartenstein; a nyugati szélén Pottsbach, Emmerberg, Brunn am Steinfeld és Fischau, Enzesfeld, Rauheneck és Rauhenstein, Mödling és Enzersdorf-Liechtenstein vára.