Seite - 435 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

435 elterjedve s a gazdaságra nézve sehol sem oly jövedelmező, mint a Morva- mezőn, s ugyanezt mondhatjuk a lótenyésztésről is. A föltételeket erre maga a természet adta meg a talaj alakulatában, a buzdítást pedig megadja az a haszon, melyet a lakosok e két gazdasági ágból húznak. És nevezetes, hogy e két gazdasági ágat, mint a Morva-mezőnek sajátját, a legrégibb időkig lehet visszafelé követni. A Morva-mezőnek egy részét már a XI. században „ Ganser/eldu néven nevezték, s Gcinserndorf (régebben Gánsetreiberdorf) helység neve, egy másik részében, ma is rávall a lúdtenyésztésnek tetemes Stillfried és temploma. voltára. Ha meggondoljuk, hogy a dunai ligetek a Morva-mezőn mint jelenleg minden évben, úgy régen is kedves tanyái voltak a vad ludaknak, föltehetjük, hogy a Morva-mező egyike volt azon helyeknek, a hol a vad- ludakat szelídíteni és tenyészteni kezdték. Épen így rávall a lótenyésztésnek régi időkben való gyakorlatára egy régi, ma már megcsonkúlt helynév. Stopfenreit falut a déli részen, közel a Morva torkolatához, a XI. században Stutenpferch-nek, vagyis ménesnek nevezték; és ugyanez a neve volt egy helységnek a Morva-mező éjszaki részén is, mely később, valószínűleg árvíz miatt, elpusztúlt. Olyan nevezetességek ezek, melyek, történeti értékükön kivűl, a lako- soknak általában javukra válnak. 5*