Seite - 442 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

Egyike a legérdekesebb és legismertebb „száraz ligetw-eknek a nagy Lobau; egy keskeny vízfolyás, az úgy nevezett stadel-enzersdorfi ág, kígyózik ezen körös-körúl úgy, hogy ezt a nagy ligetet is mindenfelől víz környékezi. A Lobau közepén egy tágas rét terúl; a nagy lapálynak egyes kis bozótok, pompás sudár szilfák, valamint itt-ott levő magános tölgyek adnak élénkítő változatosságot; s a mélyen bevágódó völgyteknőkben és árkokban az évenkénti nagy áradások idején fölszivárgó forrás-tiszta víz gazdag mocsári növényzetet hagy maga után. E nagy rétnek a szegélyzetét erdészetileg beosztott erdő-állományok képezik; dús alj-növényzetú sudár fák, csaknem áthatolhatatlan bozótok, égerfa-csoportok, vad gyümölcsfák, magas növésű füvek, széles levelű növények s a különféle növényalakokból álló tenyészet dús gazdagságú fajai váltakoznak itt egymással az árnyas ösvények- és apróbb rétektől szeldelt talajon. A fölszín nem sík; völgy teknők, emelkedé- sek és hullámzatos mélyedések hirdetik, hogy itt valaha a Duna ugyancsak garázdálkodhatott. A vadak számára pompás tanyákat rejteget ezen, a Duna szeszélyeitől most már megmenekült liget. A sűrűségeket nagy vadak népesítik; igen sok őz, valamint mezei és tengeri nyúlak, fáczánok és foglyok vidám sürgése, forgása örvendezteti itt a vadász szemét. A madárvilágnak is nagy számú képviselői vannak a Lobaun, de főképen azok a fajok találhatók meg ott, melyek inkább a mezei berkek, síksági erdők és sűrű csalitok honosai s az ember közellététől is kevésbbé idegenkedők. Kisebb ragadozó madarak, ölyűk, füles és mocsári baglyok, rigó-félék, éneklő madarak seregei, szarkák, szajkók s odvas vén szilfákban fészkelő karicsok vagy szalakóták, vércsék és csókák élénkítik a tájat. Itt-ott egy-egy zsombékon vadkacsák költenek, a folyamágak fövenyes partjain pedig apró parti szalonka-fajok futkároznak. Állat- és növény-világon, mint mondtuk, inkább az átmeneti terület jelleme mutatkozik itten; a magános szigetet bélyegző ős természetesség részben még hiányzik, s épen a különféle nemek ezen összebonyolodásában áll e „száraz ligetektt-nek a változatossága. A Lobaun nem hiányzanak a Bécsen alúl eső ligeteken elő nem forduló tűlevelűek sem, csakhogy azokat emberi kéz honosította itt meg mestersé- gesen ; egyébiránt sok egyéb olyan növény is fordúl itt elő, melyek a Bécsi Erdő, sőt egyenesen az igazi alpin terület sajátjai, s melyeknek magvait majdnem kizárólag madarak, vagy emlősök is hozták át ide.