Seite - 444 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

fiatal agancsait a gályáktól óva csörtet elő nagy vigyázatosan a sarjerdőből, amott fáczánkakasok szárnytollaikat csattogtatva hangos kiáltozással száll- nak le elülni az alacsonyabb bokrokra; mindinkább alkonyodik, mind hosszabbra-hosszabbra nyúlnak az árnyékok a réten, nedves hideg párázatok szállonganak föl a mocsáros völgyteknőkből s vérvörösen hanyatlik alá a nap a Bécsi Erdőnek finom párázatban úszó kúpjai mögé. Velünk szemben a rotunda ragyogó kúpolája emelkedik a Práter magas fái közt, a mögött pedig a pompás város háztetőitől környezve és sárgás porfelhőbe burkolva az égbe nyúló István-torony; odább éjszakról szálas erdők és alacsony cserjék közül a fallal kerített, hullámzó gabnaföldei közt a ligetek szegélyén oly békésen fekvő Stadtl-Enzersdorf templomtornya tekint át hozzánk. Valóban szép földdarab ez a semmi esetre sem vadregényes, hanem inkább egy kies parkhoz hasonló Lobau. Kelet felé egy magas fáktól s nádas lepte partoktól szegélyezett széles folyamág választja el a Lobaut az úgy nevezett mühlleiteni ligetektől. Ezeket általánosságban véve a Lobau folytatásaúl tekinthetjük, csakhogy e ligetek sokkal kisebb terjedelműek. Ezeken is rendre váltakoznak sűrű sarjerdők magas faállományokkal, kis és nagy rétek káka- és nádlepte völgy teknőkkel. A mühlleiteni ligetek vízben sokkal szegényebbek, mint a többiek legnagyobb részt, minek észrevehető hatása van a növényzetökre; e miatt ugyanis a bozótok ritkásabbak s a kúszó növények, magas füvek és széles levelű növények buja egyvelege sincs meg; víz-ér kevés szeldeli e ligeteket s mostanában ez a kevés is többnyire egészen ki-kiszárad. A szántóföldek széle felől semmi vízfolyás nem szegélyezi e faállományokat, a minek az a következménye is van, hogy itt már a tölgyfa is nagyon szerepel s valóban pompás példányokkal díszíti az erdőket. Mühlleiten kis falunak gyönyörű a fekvése egy sűrű erdő szélén; nagyobb ligetei nyugat felé terjednek, kelet felé a lapály és a schönaui folyamág közén mindinkább keskenyedik a zöld szalag, hogy aztán a wolfs- wirthi szántóföldeknél és Schönaunál végképen megszakadjon. Valaha itt is sokkal nagyobbak voltak a ligetek, lassanként azonban a szántóföldek mind elébb-elébb nyomúltak s évről-évre mind több-több erdő tűnik el s ad helyet a földmívelésnek. Azok a kis erdők és mezei berkek, melyek Sachsengang körűi és Schönautól éjszakra a Farén patak mentén vannak, egykor nyilván a ligetek területéhez tartoztak.