Seite - 446 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

főmedre és csatornája egyesülésénél; odább azután a kaiser-ebersdorfi meg az alberni ligetek következnek, a mint a Schwechat patak torkolata körűi csoportosulnak, — most már szintén inkább csak alacsony sarjerdők, lomha folyású vagy álló vizektől körülvéve, melyek nyárban rothadó növényi anyagokból veszedelmes lázokozó kigózölgéseket fejlesztenek. E keskeny ligeteket a Duna-szabályozási munkálatok erősen megnyirbálták annyira, hogy most már említést is alig érdemelnek. Keleti irányban haladva, magasabb faállományok és sűrűbb berkek közé jutunk, melyek a Dunának Ziegel-Wasser nevű széles ága mentén terűinek. Egy meredek lejtőn fekszik itt Mannswörth falu. Római leletek bizonyítják e helység régi voltát; e falut illetőleg az első ismeretes emlé- kezet 1058-ból származik, mikor is IV. Henrik császár a st.-pölteni káptalannak Mandeswerdében a Schwechant (Schwechat) és Viskaha (Fischa) közén három telek királyi földet ajándékoz. A középkorban egy nemesi család nevezte magát Mannswerdéről s egy Freyenthurm nevű nemesi udvar volt benne jelentékeny földbirtokkal. Ma két hosszú s széles utczából álló szegény helység; mellette ma egy nagy legelő van, mely egészen a Dunáig terjed, s egy szekérút visz belőle az ártéri gáthoz. Mannswörth alatt fekszik a Ziegel-Wassertől körűifogva a kis Zainetau, egy szakaszokra osztott jelentéktelen erdő, alacsony sűrűsökkel és kevés szálas fával; odább keletre a hosszú keskeny Poigenau sorakozik utána, az a gyönyörű szép zárt terület, melyen illatos erdei rétek, igen változatos facsoportok, egyes hatalmas vén tölgyfák, magas nádastól szegélyezett csöndes víz-erek és tiszta vizű tócsák láthatók, s mely tele van virággal és buja tenyészettel, de nyárban egészségtelenül mocsáros, mint minden mezei liget a Duna jobb partján. Ez után következik az előbbihez igen hasonló Fischamend községi liget mocsáraival, magános nádasaival s kicsiny sűrűseivel. Élénkebb élet uralkodik ezen a területen, mivel rétjeit legelőkké változtatták s útak mennek róla a Duna felé; a síkság felé a jobb part összes mezei ligeteinek keskeny szalagját egy sajátszerű magas és nagyon meredek esésű lejtő határolja, melyet a népnyelv Gstátte névvel nevez s mely Mannswörthnél kezdődik és Német-Óvár tájáig nyúlik le. A mily elszélesedve húzódnak a Duna bal partján a szántóföldekkel váltakozó ligetek a Morva-mező felé, épen oly éles s mintha csak vonalzóval volna kihúzva a határ a jobb parton.