Seite - 450 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

nyári estéken, sőt a téli zivatarok idején is száz meg száz halászt foglalkoz- tatnak a Duna partjain, ne szóljunk itt többet. Szintén sokféle és érdekes itt a tömegesen jelentkező nyüzsgő madár- világ; már azoknak a fészkelő és vándormadaraknak a száma is tetemes, a melyek ezeken a tájakon ütik föl tanyájukat, de össze sem hasonlítható azokkal a sokféle színű és alakú madárseregekével, melyek minden év tavaszán és őszén a szárnyas népség fő útvonalán, a Duna mentén vonúlva, e csöndes ligetekben tartják pihenő állomásaikat. S a tél is nagy seregeivel szaporítja az itt telelő honi fajokat olyan idegen éjszaki vendégeknek, melyekre nézve az itteni folyammcllékek azon vidékekhez képest, melyekhez szokva vannak, meleg déli tájak gyanánt tűnnek föl. Hadd mellőzzük a kisebb emlős állatokat is, hiszen azok ez áradások- nak kitett szigeteken úgyis csak gyéren képviselvék. Tengeri nyúl épen nincs is, a mezei nyúl csak egyesével fordúl elő. A görény és menyét ritka, a nyuszt minden évben csak egyenként jelenik meg, bizonyítván, hogy még a négylábúak is milyen messzire képesek elvándorolni, mert a Morva-mezőtől nyugatra eső erdők a legközelebbi. lakóhelyeik, melyekből a Lobaun át vízben szűkös időkben meglehetősen száraz lábbal tudnak ide eljutni. A vidráknak a nedves ligetek (Haufen) valódi paradicsomaik, de szintén bámúlatos számban tanyázik ez a ragadozó állat úgy a főága mellett a Dunának, mint különösen a mellékágakban és mocsárokban, a sarjerdőben, mint a partszakadékokban. Egy szép, de Közép-Európában már mindenütt ritka állat, a szor- galmas hód, 1850-ben még előfordúlt a dunai szigeteken. A Krcuzgrund és Rohrwörth közti csöndes magányos Dunaágakban, az úgy nevezett oldal-siókban („Einrinnen") állottak az utolsó hódpaloták, de e sajátszerű gyarmatok és furcsa lakóik már régen eltűntek örökre. Ózet itt is látni mindenütt, e gyöngéd vad azonban sokat szenved szigorú teleken a jég- zajtól és az áradásoktól. Mint minden ligetben, úgy különösen a szigeteken jóval nagyobbra és magasabbra nő az őz testben is, szarvait illetőleg is, mint a hegységekben s más vidékek erdőiben. Ugyanez az eset a nagy vadaknál is. A széles és dús ágbogú agancsokkal ékesített szarvasoknak igazi díszpéldányai népesítik a zátonyoknak sűrű sarjerdőit és szellős nádasait. Idegen vándorok is mutatkoznak olykor-olykor e területen; a legutóbbi tizenöt év alatt még vaddisznót, farkast és vadmacskát is ejtettek itt zsákmányúl, de ezek csak ritka vendégek.