Seite - 452 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

betolakodókra s a közeli széles schönaui Dunaág fölött zsákmányra lesve kereng egy-egy halászsas. Most pedig a bennök elénk táruló sajátszerű élettel két, nem igen nagy erdőrészlet köti le figyelmünket; mind a kettő magas nyárfákból áll, melyeknek vaskos törzsei közt sűrű alj-növényzet van és apró iszapos vízerek kanyarognak. A fákat mindenfelé kerek és lapos fészkek lepik el, a földet pedig vastag guano-réteg borítja; félig rothadt, részben már kikezdett halak fertőztetik itt a pohos legyekkel és zümmögő szúnyogokkal telt levegőt. Fent a fatetőkön élénk élet uralkodik, teljes nászi díszben levő szürke gémek s zöldes színt játszó esetlen kárókatonák álldogálnak fészkeiken s a faágakon, vagy ide-oda röpkednek zajosan és rikácsolva. Szakadatlan nyüzsgés-mozgás tölti be az egész erdőt, hajnaltól estig száz meg száz együtt fészkelő madár vonúl vadászó helyéről a Dunához és más "széles folyamágakhoz, hogy költő nőstényeiket vagy éhes fiókjaikat eledellel ellássák. Halászat és evés az egymásra örökké gyorsan következő alapelvei e madárnépségnek, s alig képzelhető el, hogy mennyi halat kénytelen itt a Duna a tavasz folyamán, kivált pedig nyárban szolgáltatni, mikor már az új madárnemzedék is kijár a kéklő vizekre. A fehér csüllők alvó helyeikre, a fövenytorlatokra szállinkóznak; egy falka bíbicz visongva röpdesi körűi az iszapos helyeket, halak szökdelnek ki magasan a hullámokból legyek után kapdosva s üde esti szellő lebben végig a Duna mentén. Bealkonyodott, s minket egy csónak szállít át a fő folyamág rengő árjain; a ligeti erdők zöldelő falakként szegélyezik mind a két partot, a meddig csak a szem ellát; mély csöndesség uralkodik, csak olykor-olykor szakítja meg egy-egy gőzhajó az este nyugalmát. A kavicsos partokon halászok állnak szoborszerű mozdúlatlanságban, szájukban pipa, rajtuk rongyos ruha, arczuk naptól barna, kezökben kis háló, — tengeri rablóknak nevezi őket a nép e vidékeken. Főkeresetforrásuk a halászat, mely, hiányos szerszámaikat tekintve, tiszta szerencse-játék; tőrrel való madárfogás, a nagy számmal ide kerülő hullák fölkutatása, famászás és fészekszedés pedig a mellékes jövedelemforrásaik; s a nyomorú- ságos csónakokon bármilyen időben való evezés, az alig egygyéállott jégtorlatnak híd gyanánt való használása, olyan ügyességek, melyekben e félig vízben, félig szárazon élő kétlakú-féle emberek valóságos mesterek. Hűvös, teljesen sötét nyárutói éjszaka borúi a környékre; egy csónakon gyorsan siklunk tova a Dunán. A folyam fölött alá s föl húzódó nedves köd