Seite - 453 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

hidege csontot, velőt átjár, s a part magas nád-fűvét harmat lepi meg, mely itt minden éjjel dúsan borít el mindent. Távol keleten lassanként viradni kezd; az ég egyik felét mind hosz- szabbra-hosszabbra nyúló világos sávok futják be, míg a másik fele még ólom-barna színben úszik. Csak az erdei bagoly kiáltozása, a parlagi szalonka hosszan nyújtott füttye, az éjjel halászó gém rikácsolása, valamint a szántó- földekről s kis patakoktól a ligetekbe haza térő baglyok végtelen sorának surranó szárnycsapása zavarja föl a szép szeptemberi éjszaka fönséges nyugalmát. Homokbuczkákon, fűzeseken át haladunk egy folyamág mentén a Rohrwörth felé, melynek magas törzsű berkei sötét falakként állanak előttünk. Egyszerre csak egy üvöltés, egy mély, hatalmas és messzire hallatszó hang zendűl meg; mint orgonahang szólal meg a magas agancsú szarvas nászdala; a deli harczosnak nem messziről egy méltó versenytárs ad választ, s csakhamar minden zátonyról a legkülönbözőbb irányokból hallhatók a harsány hangok. Most itt van a várakozás ideje; mi egy kis folyamág partján, egy szálerdő szélén állunk. Gyöngén locscsan a víz majd itt, majd amott; halászó vidrák pocsolnak, épen mellettünk pedig kacsák csapnak le zúgva, hápogva surrannak szanaszét s csak mint árnyak külön- böztethetők meg a laza kavics mellett. Kísértetiesen suhan el fölöttünk egy-egy gém, hogy reggeli falatra tegyen szert, és sivalkodó vízi szárnyasok surrognak a levegőn át szakadatlanúl. Mennél inkább közeledik a nap fölkelte : annál hűvösebben, annál nedvesebben tapad rá a Duna ködje az átnyirkosodott ruházatra. Rövid szüneteket leszámítva, únos-űntalan orgonálnak a szarvasok. Keleten mind- inkább vídúl az ég; még nincs ugyan a lövésre kellő világosság, de azért csak előre, hogy annál közelebb legyünk, ha majd teljesen megvirad. Egy szakadékos magas part fölött, égerfák és nyárfa csalit közt siklunk előre térdig fölázva a harmatban úszó széles levelű magas növényektől, bokros csalánok- és szálas dudváktól. Egyszerre csak lövéshez hasonló durranással szöknek szárnyra egy pillanat alatt a vigyázatos kacsák; észre- vettek bennünket, s a bizalmatlan gémek is hosszan nyújtott figyelmeztető kiáltozással lebegnek el a víz tűkre fölött. Ilyenkor mozdúlatlanúl kell várakozni, mert a hirtelen zajtól megzavart szarvasok félbeszakítják reggeli dalukat. De ez nem igen soká tart; a távolban megint megszólal egy hang, majd egy második, azután megint egy s végre közel hozzánk ismét meg-