Seite - 454 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

zendűl a vezér-szarvas búgó mély hangja is a reggeli csöndben. Most vigyázva, egy ágacska letörése nélkül surranjunk az égerfa berken át. A hang zengése után ítélve helyünkön vagyunk, meglapúlva néhány ugrással túl jutunk a csaliton s ott térdelünk a meredek esésű part szélén. A vízben csobogó lépteket hallunk; vad jár ott, mely a sekély folyam- ágon gázol keresztül, s rövid szüneteket tartó bőgő ordítással ugrat meg a vén bajnok egy-egy gyönge tolakodót. Tisztán hallhatólag nyikorog a kavics a kemény csülkök alatt. Most ideje alátekintenünk a csöndes víztükrön át a szemközti kis zátony fehérlő homoktorlatára és alacsony fűzesére; néhány darab ünő jár-kél föl s alá a gyér bokrokon levelészve, s a vénebbje, úgy tetszik, a vadakat előlünk elfedő bozóthoz közeledik. De hát hol a szarvas? Most a földön valami alaktalan tömeget veszünk észre s hatalmas agan- csokat, melyek ide-oda mozognak. A szarvas az! a víz partja mellett a hűvös iszapban hentereg, hogy új erőt merítsen; majd föláll s indúl figyelmesen az ünő után. Itt a kellő idő, de, fájdalom, még nagyon homályos van. Minden perez egy-egy örökkévalósággá válik s a szem szorongva lesi a viradó nap közeledtét; a falka mind belebb-belebb nyomúl a fűzesbe s mind ritkábban- ritkábban zendűl meg a már eltompúló hang. Ekkor egyszerre csak fölharsan tőlünk balra egy hatalmas kihívó bőgés. Magas, dús elágazású agancsok tűnnek elé lassan a sűrűsből; a versenytárs ez, mely az elvonúló ellenségnek bőszülten lopódzik utána. A hatás nem marad el. A falkabeli szarvas megáll, dühösen visszafordúl, egy tompa kiáltással ad kihívó jelt a csatára, s magasra emelt fővel nyomúl vissza kevély léptekkel imént elhagyott üzekedő helyére. Most itt a pillanat; vigyázva puskát emelünk, a czélpont már látható, lehet lőni; ekkor a szarvas megáll, hogy agancsát erősen hátra hajtva még egy utolsót bőgjön, hanem most szaporán és habozás nélkül eldördül a harsány puskaszó s messzire elhangzik a csöndes ligeteken. Egy hosszú futamodás jelenti, hogy a golyó talált; nagy szökésekkel rohan a megrémült szarvas- suta a rejtekhelyet adó fűzes szigetbe, míg a hatalmas agancsos hím a magasan fölhabzó vizén át, egészen mellettünk a meredek partoldalon keresztül, égerfák és nyárfabokrok közt nagy csörtetéssel a szálerdő felé iramodik. Kékes füst ül a csöndes víz fölött összeolvadva a reggeli könnyű párázatokkal; távol keleten ragyogva kél föl a nap a Kis-Kárpátok csipké- zetes csúcsai megöl, megaranyozva a tájat, s távol a folyamon túl a Bécsi