Seite - 455 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

medencze tar lapályai mögött a Bécsi Erdő hosszú lánczolatát, mindezek fölött pedig a Schneebergnek magasra nyúló csillogó csúcsát látjuk. A szarvas nyomán széles vörös vonalat vesz észre szemünk; a golyó megtette hatását; most már oda kell visszasietnünk, a hol a vadász a kutyá- jával várakozik; csak most következik a legnehezebb munka, a zsákmány fölkeresése. Eltelt egy óra, a nap már becsületesen süt s a forró sugarak Megtámadott szarvas. ezernyi ezer szúnyogot csaltak elé rektekhelyeikről, arezunk s kezeink körűi mindúntalan ott rajzanak ezek az alkalmatlan vérszopók. Ismét helyünkön vagyunk, a kutyát nyomra vezetjük s ő izgatottságtól remegve szimatolja a sötét piros vércsöppeket, melyek félig megszáradva tapadnak a széles lapukra; — ekkor a vadásztól hosszú pórázra eresztve, neki iramodik, mi pedig nyomban követjük. A keskeny égerfa-berken hamarosan átjutunk, a ritkás szálerdőben csak itt-ott akadályozza egy-egy alj-bozót a gyors keresést; most azonban a nyom egy csöndes érhez vezet, egy álló vízhez, melyet nád és fehér