Seite - 460 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

460 messzire láthatólag emelkednek Orth várkastély ősrégi tömör tornyai. Az orthi liget, ez az igazi „száraz liget", alakjára és terjedelmére nézve a Lobauhoz hasonlít, tájképi jellemével azonban meglehetősen különbözik tőle. A nagy szálas erdőrészletek, melyekben tisztás égerfa-berkek, számos tölgyfák, egyes vén erdei fényük vad gyümölcsfákkal, hullámos területen fekvő hosszú keskeny rétekkel, erdészetileg szabályozott ösvényekkel és útakkal váltakoznak, azt mutatják, hogy ezt az erdőséget jobban ápolják és okszerűbben kezelik, mint valamennyi eddig leírt ligeten. Különösen az éjszakra Orth várkastély- és faluig terjedő állományok hasonlóbbak a síksági erdőkhöz, mint a dunai ligetekhez. Itt a föntebb mondott állatokon kivűl mókusok is fordúlnak elő, mik pedig az eddig említett területen sehol sem találhatók. A Dunához közelebb néhány keskeny víz-ér fut keresztül az orthi ligeteken s a partjaikon dúsabban fölburjánzó tenyészet által ős vadonabb jellemet kölcsönöznek azoknak. Bent a Dunában, a z^'gó víztől körűimorajIva, az Orth-tal szekérút által összekötött parti őrházhoz közel két hosszú keskeny zátony fekszik, melyek mindkettejét csak magas hangabozótok borítják, melyeket azonban az e vidéken meglehetős számmal élő nagy vadak is mindemellett örömest látogatnak. Keleten az orthi ligetekhez Eckartsau ligetei csatlakoznak, melyek az éjszaki szélökön fekvő imént nevezett faluról és régi vadászkastélyról vették nevöket. Hol keskenyebb, hol szélesebb szalagban csinos erdők húzódnak itt, sok réttől és fasoros-úttól meg-megszakítva, végig a Duna mellett le egészen Stopfenreith falun alúlig. Ezek igazi mezei ligetek, melyek az imént leírtaktól alig különböznek. Néhány kisebb víz-ér szeldeli át ez erdőket s a keskeny Faden-patak, mely már Mühlleitennél kezdődik, a Dunától távol nyílt szántóföldek közt fut el Schönautól éjszakra, Mannersdorfot és Orthot érintve, odább hosszá- ban valamennyi eckartsaui ligeten végig megy s csak Stopfenreith mellett torkollik be egy kis vízfolyások, homokos szigetek és elmocsárosodott rétek vízgyűjtőjénél a Dunába. Vándorlásunkat tovább folytatva, most olyan területre jutunk, a hol a ligetek lassanként véget érnek. Magános fákkal és apró erdőcskékkel benőtt vizenyős helyek, üde zöld ingovány-rétek és szürke legelők, itt-ott erektől és a Morvamezőről lefutó patakoktól meg-megszakítva, terjednek itt egészen a határfolyóig. A széles Morva mocsáros partok közt hömpölygeti