Seite - 462 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

462 helység következik, melynek első urai már a XII. századból oklevélileg ismeretesek s a falut 1412-ig folyvást bírták; ő utánuk a Német-Óvári Dörr urak következtek, 1615-ben pedig vétel útján az Abensperg-Trauni uraké lett Wildungsmauer s ma a petronelli uradalommal van egyesítve. Petronell ma jelentéktelen, de festőileg épült falu a Duna felé mere- deken hanyatló lejtőségen; klasszikus földön fekszik, mely, mint Carnuntum egy része, gazdag kincseket rejteget azon időből, mikor a légiók a quadok és markomannok ellen őrizték itt a határt. A középkor elején e helység egy része volt a Kranichbergi urak birtokának, kik, valamint Petronellnek ő velők egykorú urai, a Liechtensteinok családjának egyik ága voltak; 1638 óta ez az egész uradalom az Abensperg-Trauni grófoké. A nagy várkastély kertektől környezve igen festői ponton emelkedik, honnan pompás és tágas kilátás nyílik a Morva-mező felé meg a Dunára; mai alakjában a törökök utolsó beütése után épült föl. A part mentén pompás ősrégi fehér nyárfákkal környezett épületek emelkednek s néhány buja növényzettel díszlő sziget emeli a kedves tájék kiességét. Az utolsó helység a síkság szélén s a meredek esésű és oly sajátságos karsztszerű kopaszságú Hundsheimi hegynek épen a tövében a kies fekvésű Német-Óvár, a leletekből következtetve szintén része Carnuntumnak, melynek kénes forrásai épen oly régiek, ha ugyan nem régibbek, mint a badeni források s az épületromok nyomán kétségtelen, hogy a rómaiak előtt szintén ismeretesek valának. A történelem előtti korból való az itteni, messzire ellátszó, 10 méternyi magas, harangalakú tumulus. Régi templo- mának a főhajója a XIII., oldalhajói és csúcsíves kereszt-szárnyai pedig a XIV. század végéről valók; a mai helység, úgy látszik, alapjaiban már a XI. században is fennállott. Most a hegyaljak és a Duna közé szorúló országúton Hamburg festői városkába érkezünk, mely tar hegylejtők, erdős csúcsok és zöldelő folyam- partok közepette egy messze kilátást nyújtó ponton emelkedik. Egész beosztása és építkezése régi történelemre vall s a századok folyamán a kelet és nyugat közötti harczokban nem csupán békés idők vonúltak el e végső határőrhely fölött. Hainburg, a rómaiak korában szintén Carnuntumnak egy része, a középkorban már a 888-dik évben föllép az előttünk ismeretes oklevelek- ben ; mikor t. i. Arnulf király Heimo nevű nemes szolgájának Arbo őrgróf kértére egy területet enged át városépítésre, hová a lakosok a morvák