Seite - 466 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

éjszakra eső Morvaország is a homok- és mészkeverék ama sajátszerűen egyöntetű földrétegével van borítva, melyet a geologusok lösznek neveznek, s mely a Duna két partját hatalmas párkányzatokban határolja. E lösz-rétegben, jó mélyen a fű tenyészetét jelző vonal alatt gyakran fordulnak elő egyes mammuth- és rhinoceros-csontok. Egyes helyeken, a hol pinczéket vájtak be a lősz-terraszokba, olyatén keskeny, feketés telep- rétegekre is akadtak, a hol ez állatok csontjai faszén-darabokkal, meg kova- szilánkokkal keverten fordultak elő. Ilyen lelőhelyek Zeiselberg, Sonnberg, Gösing, Stillfried s a folyam felső folyásánál az Ybbs melletti Willendorf. E csont-telepeket rejtő rétegekben nem annyira csontvázakra, mint egyes csontvázrészekre és oly csonttöredékekre akadtak, melyek számos különböző állatok maradványaiból voltak rendetlenül össze-visszakeverve. Legnagyobb részök a mammuthból került, melyből magában Zeiselbergben nem kevesebb, mint 12 példányt mutattak ki. Aztán következett az orrszarvú, a ló, az óriás-, a nemes-, meg a dám-szarvas, a rénszarvas, medve, farkas, stb. A zeiselbergi kova-kések, valamint a stillfriediek is, minden kétséget kizáró módon bizonyítják, hogy mesterségesen készültek; erre nézve már maga az is meggyőző bizonyíték, hogy szélüket apró ütésekkel mestersé- gesen élesítették ki. Kissé más idomúak a willendorfi kovák, melyek inkább a Franczia- országban találtakhoz hasonlítanak. E kovák anyaga a Dunától éjszakra fekvő őshegyek kőzeteiből került. Letördelték a nyers kovakő-tömbökről s aztán kézben élesítették. Nevezetes, hogy Willendorfban serpentin-köveket is találtak, melyek szintén mester- séges készítés nyomait mutatják; mert e korszakból rendszerint nem találni egyebet, mint kovát és durván idomított csontokat; ezek az ez időbeli ember egyedüli szerszámai. Figyelemre méltó egy mammuth nagy foga és hátgerincz-csigolyája Zeiselbergből, meg egy agyar Stillfriedből, melyeken szintén megláthatók az idomítás nyomai. Az egyik agyar felső része kis ütésekkel van elválasztva, a csigolyán számtalan bemetszések vannak. A stillfriedi agyaron is elég világosan kivehetők a vágások és a megmun- kálás nyomai. A kutatók véleménye szerint e csontok a mammuthvadászok telepeiről származnak, kik már amaz ős időkben értettek ahhoz, hogyan kell az év különböző szakaiban a Duna partjain éjszak, vagy dél felől elvonúló álla- tokat elfogni vagy elejteni.