Seite - 468 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

468 jában, egy állkapocsra a la naulcttei barlangban stb., melyek följogosítanak bennünket arra, hogy az ember akkori mivoltára általános következtetéseket vonhassunk. Habár e koponyatöredékek részben kóros képződményeket tűntetnek föl, mégis határozottan arra vallanak, hogy alsóbb rendű ember- fajtától származnak. A koponyák hossza a végső mértéket éri el, a szem- öldök íve erősen boltozott, az alsó állkapocs hátranyomúló, a fogazat állása ferde. Hasonló ismertető jelek azonban a ma is élő, fölötte fejletlen fajoknál is föltalálhatók, sőt még a művelt népek közt is találkoznak ilyen egyedek úgy, hogy még sem lehet határozottan azt állítani, hogy az akkori és a jelenlegi emberfajták között nagyon lényeges lenne a különbség. Nem voltak azok sem olyan óriások, sem olyan törpék, sem olyan majomszerű félemberek, a milyeneknek talán kezdetben képzelték őket, a milyeneket azonban a mai napig még nem találtak. Az ember munkája és az ember maga sokkal élesebb körvonalokkal lép elénk a későbbi korszakokban, mint a mammuth-korszakbeli lősz-rétegekben; különösen ama barlangi leletekben, melyek a rénszarvas idejéből valók s melyek már sokkal közelebb állnak mi hozzánk. Krems fölött nem nagy magasságban, Hartenstein festői omladékai alatt egy barlang mélyed a meredeken aláereszkedő sziklafalba. Nagy számú rénszarvas- és lócsontok között valóságos tűzhelyeket találtak itten gazdag hamutelepekkel, melyekben élesített kovaszilán- kokra s különféle csonteszközökre akadtak, összetört állati csontokkal összevissza keverve. E műveltségkori réteg alatt Kovako-kesek a b a r i a n g i agyag terűit, minden idegen részek nélkül, ez agyag- stillfriedi leletből. réteg alatt pedig egy másik réteget a hiéna, farkas, mammuth és rhinoceros ép csontjaival, melyek mind az előbb említett diluviális korszakból valók s az itt leírt rénszarvas-korszakot nyilván megelőzték. A hegyi kristályból készült nyílhegyek már igen gondos munkáról tanúskodnak. Nem kevésbbé jellemzők a kovakövek, melyeket ütés által éles kis késekké vagy fúrókká idomítottak. Ezekkel a szerszámokkal faragták ki a csont-árakat, vésőket és tűket s az agancsdarabokból készült egyéb eszközöket, melyeket aztán a szintén ott talált gneisz csiszolóköveken végleg kiköszörültek és kicsiszoltak. Csak egy rénszarvas agancsdarabján láthatni részben, miként ment végbe ez a munka. Ebbe egy tojásdad nyílást