Seite - 476 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

476 kalapálás és nyújtás által kapta meg a kívánt alakot. E mellett fölhasználása mind szűkebb korlátok közé szorult, s a vas, melyet kezdetben csak fegyvereknek és szerszámoknak használtak, később mint ékszer is alkalma- zásra talált. Egyidejűleg a fazekas mesterség is kifejlődik, s haladása a formák sokféleségében és szépségében s a részint bekarczolás, részint festés utján előállított díszítésekben nyilvánúl. A bemutatott kép az Alsó-Ausztriában talált e korbeli gyönyörű edényeknek mutatja egy válogatott gyűjte- ményét. Figyelemre méltó jelenségei ennek a korszaknak ama nagyszerű sír- dombok, melyeket Alsó-Ausztriában „Leeberg"-eknek neveznek. Földből vannak hányva köralakú alapon, magasságuk három és tíz méter közt válta- kozik, míg kerületük gyakran kétszáz lépésnél is nagyobb úgy, hogy olykor igen messzire is ellátszanak. Belsejükben egy fával bélelt szerkezet vagy kamra van, abban pedig elégetett holttestek hamva és edények. A legnevezetesebb ilyetén sírhalmok közé tartoznak a deutsch-alten- bargi, nieder-hallabrunni és a gross-mugeli. Megvizsgáltattak s gazdag tartalmúaknak találtattak még a zögersdorfi Stockerau mellett, a bernhards- thali, rabensburgi\ bullendorji és pillichsdorfi. Hogy a történelem előtti idő utolsó szakának népe miféle vala, 'ezt a kérdést eldöntöttnek tekinthetjük, ha egyelőre beérjük egy névvel. A vas- korszak kezdetén az indogermánok már rég különböző nyelvű népekké váltak szét. A legrégibb görög történetírók, megemlékezvén az éjszaki bar- bárokról, a keltákat említik, mely név alatt akkor bizonyosan általában valamennyi nyugoti népet értették. Szorosabb értelemben véve azonban ez az elnevezés csak a Dunától délre lakó népeket illeti, a tartomány éjszaki részére vonatkozólag nagyon gyéren szivárognak a történeti adatok. Említik, hogy volt itt egy harczias nép, a quadok, s hogy századokig tartó óriási hadjáratok folytak a germánok és rómaiak között. Hogy ez a harczias nép csakugyan itt lakott, azt a barbár harczi mesterségnek ama hatalmas védő művei bizonyítják, melyeket a Dunától éjszakra találunk. Legkiválóbb ezek között sánczainak magassága és nagy hossza, nemkülönben támadásra szánt elhelyezése miatt a Morva vize mellett levő still/riedi tábor, mely egy- úttal terjedelmes telepet is zárt magába. Más hasonló, többé-kevésbbé megerősített lakóhelyek voltak a Schei- benbergen Kronberg mellett, a Bukubergen Dürnkrut mellett, s a Leiser-