Seite - 482 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

m jában a későbbi Asturis (Austuris), mely egy asturiai cohorsnak köszönte nevét; továbbá a nagy Tullnpatak melletti Comagena (ma Tulln), melynek a szomszédos Comacia községéhez hasonló neve a Bécsi-Erdő egy magas- latának (Kaumberg) s a benne fakadó hasonnevű pataknak (Tullnerbach) a nevével függ össze; végre Piro torto (Zwentendorf), mely ama ponthoz feküdt közel, hol a kanyargó folyású Perschling (Pirus) szakad a Dunába. A Traisen és az Ybbs szélesebb, egész a magas hegységbe benyúló völgyi útjai erődítéseket nyertek úgy torkolataiknál (Trigisamum, később Augustana Traismauer mellett és ad ponté Ises Ybbs mellett), mint felső részükön (Cetium, St. Pölten és Loco Veneris Felicis Mauer an der Url mellett, mely utóbbinak 115 méter hosszú és 80 méter széles négyszög- alakú táborhelye volt). A Melk kifolyásánál állt az ad Mauros nevű castellum, az Erlaf kifolyásánál Ariapa a folyami hajóraj állomáshelyével, mely hajórajnak egy másik szakasza Comagená-ban állomásozott. Végül a folyam két nagy kanyarúlatának kezdetén, Ybbs és Mautern mellett a hajós szolgálatra begyakorolt legionáriusok (Libiimarii) számára állott két castellum: Adjuvense (Ybbs mellett) és Faviana (Mautern). A hadi út meg- kerülte a duna-melléki hegységeket s lépcsőzetes menetben Traismauertől St.-Pöltenen, Ybbsen és Amstetten keresztül az Ennsig vonúlt. A rómaiak hadi tevékenysége inkább az általános világtörténelem lapjaira tartozik. Ausztriát illetőleg nagyobb jelentőségű a romanizálás békés munkája, mely annak emlékéhez fűződik. A római katona, a hol csak meg- jelent, mindenütt úgy lépett föl, mint az antik műveltség képviselője, mely már régóta nem italiai nemzeti, hanem magasabb nemzetközi művelődést mutatott. Különösen a hadsereg rómaiságában — s itt csakis ezzel van dolgunk — nemzetiségi ellentétek épen nem valának; e helyett egy más irányadó elem lépett előtérbe, a provincialismus, mely a már akkor hanyatló- félben levő klasszikus műveltségnek új üdeséget kölcsönzött, de abba bizo- nyos érdesebb árnyalatot is kevert és szívós erővel védelmezte az összesség czéljait, mint mindnyájuk közös javát, ezt természetesen akkép értve, hogy a birodalomban a hadseregé az elsőség. A Bécsi-Erdő alatt tanyázó légiók is, noha túlnyomó számban italiaiak voltak eredetileg, a különböző határ- széli tartományokban időzésük alatt egyre több-több új provinciális elemet vettek föl magokba az ott talált lakosságból. Az a római élet, mely ezekből a tényezőkből nőtte ki magát, később nagy szerepre lön hivatva a birodalomban. Itt legalább is annyit szükséges