Seite - 487 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

487 van vésve, nagy stilje által elfeledteti, hogy későbbi korban keletkezett. Valószínű, hogy a Wulzeshofen mellett, a morva határhoz közel talált aranyláncz és tű-töredékek, továbbá egy ezüst csésze egy darabja szintén e hely kincseihez tartoztak, s mint zsákmányt a germánok vihették el oda. A IV. századbeli utolsó durva aranyműves munkának, melynél jellemző a gránátszemek alkalmazása, az Atzgersdorf mellett Bécs közelében kiásott hajtűk maradványai. Az agyagból készült edények, mint minden római telepen, úgy a Bécsi-Erdő alattiakon is gyakran előfordúló cserepekben maradtak fenn. E cserepek terra sigi//ata-bó\ valók s domborműveket tűntetnek föl a bacchusi körből és circusból vett tárgyakkal, s különböző gyárosok nevei olvashatók rajtok. Kitűnően sértetlen állapotban maradt fönn egy pompás kivitelű, kehely-alakú s egy gázló madárral díszített edény, melyeket Regelsbrunnban találtak. Melkben egy ezüstbetétes szemű Venust és egy Jupitert, Scheibbsban két isten-alakot, egy Dianát meg egy Mercuriust találtak. Ezek már az ízlésnek e távoli vidéken bekövetkezett teljes elvadúlására mutatnak. Egyip- tomi istenségek, mint Osiris, Isis, Horus terracotta alakjait Mauternben találták. Itt és Tullnban vasból készült eszközöket is ástak ki. Az ékszerekből fölemlítendő egy Mauer an der Úriból származó ezüst kengyel-kapocs a két Kehely Regelsbrunnból. Diana-szobor Scheibbsból.