Seite - 489 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

Alsó-Ausztria története. Nagy Károly-féle Ostmark határát nyugaton az Enns, keleten a Bécsi-Erdő képezte; a Dunától éjszakra és délre azonban a határ a rengeteg erdőségekben és a hegyvidéken nem volt megállapítva. E határkerületben, melyhez a Traungau is tartozott, egy határ- vagy őrgróf kezében volt a politikai és katonai hatalom. Egyházi főnöke a passaui püspök volt, kinek 803 óta úgy a térítés, valamint a lelkipásztorkodás tisztéhez tartozott, s kinek egyházmegyéjét a 829. évi szerződés a salzburgi érsekével szemben akként állapította meg, hogy a határkerület délkeleti részén egy kis darab ezután Salzburghoz tartozott, mely egyházi felosztás egész II. Józsefig fenmaradt. A monda szerint már Nagy Károly állított tizenkét plébániát az Ost- markban. Azonban csak annyi bizonyos, hogy a kereszténység terjedésével s német telepítvényeseknek folyton történő beözönlésével fokozódott annak a szüksége, hogy templomok épüljenek és plébániák alapíttassanak, főleg miután papok és világiak egyenlő buzgalommal dolgoztak a szellem és a föld művelésének munkáján s a „keresztény élet vidáman kezdett zöldelleni a széles Duna partjain". A kereszténységgel a gyarmatosítás és a némete- sítés karöltve haladott. Legelői a Duna völgye volt az, mely mint a rómaiak korában, újra megnyílt a műveltségnek. A bajor törzshöz tartozó egyháziak és világiak frank felsőbbség alatt serényen és önmegtagadással terjesztették itt a keresztény germán műveltséget s a művelődés e bátor úttörői innen nyomúltak elő a legnagyobb fáradalmak és áldozatok között az Éjszaki o. 62