Seite - 492 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

492 a Traungau-n kivűl esett, II. Henrik király az államjószágokból már nagy területeket adományozott a Liesing, Triesting vizek és a Bécsi-Erdő közt, vagyis a Mödling, Baden és Heiligenkreuz között való erdőborította vidéket. Erős Henrik fivére és utóda, Albert „a diadalmas", a ki tevékeny részt vett a háborúban, a melyet III. Henrik császár változó szerencsével viselt a magyarok ellen, a történelmileg fontos keleti határt, a Morvát és Lajtát szerezte meg. Kevéssel ezután újra megkezdődött az ország betelepítése és polgá- rosítása, mi közben a bajor püspökök és kolostorok valódi vagy koholt jogczímek alapján, de a császárok és a nemesség ajándékozásai útján is sok birtokot szereztek, különösen a Duna balpartján,vhol ezzel nagy, addig puszta és lakatlan területek kerültek művelés alá. Ezen ajándékozások és adományok képezik a második gyarmatosítás alapjait. A bajor kolostorok és püspökségek önérdekből polgárosították úgy szólván lépésről-lépésre az országot, s emeltek templomokat és plébániákat, a melyeknek javadalmúl gazdag tizedeket adományoztak. Alsó-Ausztria ezen második megalapításának korszakában épen úgy, mint Nagy Károly alatt, ismét legelői állanak Passau meg Salzburg püspökségek, mint a művelődés zászlóvivői. De Freisingen püspökség, mely az Ybbs és az Url még kevésbbé, vagy épen nem polgárosított tájain, valamint a Morva mezején levő Gross- Enzersdorf környékén bajor beköltözőket telepített meg, a műveltséget birtokszerzéseivel szintén meglehetős messze vitte előre. E mellett a Tegernseeben levő Szent-Quirinus zárdából a szerzetesek újra a Wachauba vonúltak és az Enns-erdőben és ottani birtokaik későbbi középpontja, Strengberg körűi, továbbá a Piesting és a Triesting közt, valamint a Schwechat vizénél , a hol mindenütt királyi jószágokat kaptak, áldásos működést fejtettek ki. Ugyanezt mondhatni a niederaltaichi szerze- tesekről, kik számos jószágot műveltek a Schmida, Zaja és Schwarza mentén. Szerzetök — ők ugyanis benczések voltak — „ora et labora" jelmondatához képest a vallás és a művelődés ezen hírnökei a nehéz munka tanyái mellett hegyen-völgyön kitűzték a keresztet, kápolnákat ácsoltak, sőt gyakran egy- egy templomocskát is, mely a szétszórt gyarmatosok szellemi gyülekező pontjáúl szolgált. De a műveltségre hasonló dús áldást hoztak a belföldi melki és szent- pölteni kolostorok is, amaz, melyet Lipót az első őrgróf alapított, Sz.-Lipótig a Babenbergiek szék- és temetkező helye volt; ez a magyar uralom alatt