Seite - 494 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

494 a Welfck ellen való harczaival foglalkoztak. Okos és czéltudatos eljárással, melyet a Staufiakkal való családi összeköttetés s a fejedelmi hatalom általános szilárdulása nagyban előmozdított, őrgrófi méltóságuk herczegivé emelkedett, a mivel nagyobb önállóságra is szert tettek. A hatalmas küzdelemben, mely IV. Henrik császár és VII. Gergely pápa közt támadt, császár és pápa is megtalálta előharezosát az Ostmarkban, amaz a győzedelmes Ernő őrgrófban s eleintén még utódában, Szép Lipótban, ki azonban később változékony pártállásával sok nyomort és Ínséget hozott az osztrák őrgrófságra, a pápa pedig Altmann passaui püspökben, a gött- weigi zárda alapítójában (1083). Szent Lipót őrgróf sohasem vett részt e viszályban, de jámbor és szigo- rúan egyházi érzelme daczára — uralkodása első idejét kivéve — mindenkor V. Henrik császár pártján állt, a kinek nővérét, Ágnest, a Staufi Frigyes sváb herczeg özvegyét később nőül is kapta. Ágnes volt egy részt a Hohenstaufi császári ház ősanyja, minthogy Frigyes sváb herczeg és Konrád, a későbbi III. Konrád király az ő — első házasságából származó — gyermekei voltak; más részt Babenbergi Lipóttal való házassága folytán a Babenbergi házból való herczegek szintén ő tőle származtak. Szent Lipót 1106-ban még Melkben tartotta nászát Ágnessel, de csakhamar azután székhelyét a Kahlenbergen épült új kastélyba tette át, a melynek közelében 1107-ben alapította Klosterneuburg kanonok-zárdát, hol a kereszthajó egyik ódon üvegfestményén még megvan képe mint alapítóé. A Staufiakkal való közeli rokonság jelentőséges lett a Babenbergiekre nézve; annak köszönhették, hogy, midőn azok és a Welfek közt a nagy küzdelem kitört, III. Konrád király IV. Lipót osztrák őrgrófnak — fél- testvérének — adományozta a Büszke Henriktől elvett bajor herczegséget, a mely Lipót korai halála után testvérére, Jasomirgott Henrikre szállott át. Midőn ez utóbbinak Oroszlán Henrik javára le kellett a bajor herczegségről mondania, azért kárpótlásul I. Frigyes császár herczegséggé emelte Ausztriát és nagy kiváltságokkal ruházta fel, a melyek az úgy nevezett privilégium minus-ban foglaltatnak. Ez okmány szerint az új herczegség nem csupán a fiakra, hanem a leányokra is örökjogilag átszállhatott, sőt a ki közűlök magtalan maradna, jogosítva volt a császári jóváhagyás fentartásával utódát megnevezni. A herczegség határain belől a herczeg beleegyezése nélkül idegen birói hatalom