Seite - 495 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

495 nem működhetett s a herczeg a birodalom irányában más szolgálatra nem volt kötelezve, mint arra, hogy a bajor földön tartott birodalmi gyűléseken, ha meghívatik, megjelenjék s az osztrák határtartományokban folyó biro- dalmi hadjáratokban csapataival részt vegyen. „így lett Ausztria külön álló, a birodalomtól majdnem, Bajorországtól pedig teljesen független herczeg- séggé" s ezzel belső fejlődésének és területi kiképzésének ismét egy nagyon fontos korszakához jutott. A mi akkori határait — a mai Alsó-Ausztriáról szólunk — illeti, fölemlítendő, hogy a Semeringtól a Piesting vizéig terjedő terület, az Laa vára. egykori Pütten őrgrófság, politikai tekintetben még Styriához tartozott. Ellenben Csehország felé nagyon bizonytalan maradt a határ. „Itt az óriási Ejszaki-Erdőt, a mely egykor a Dunától éjszakra eső csaknem egész orszá- got ellepte, a német parasztok szorgalmas keze lassan-lassan nagyobbára kiirtotta és ugyanoly mértékben, mint Ausztria felé, terjedt a cseh her- czeg birtoka is éjszaki irányban." Ebből sokszoros ellenségeskedés s végűi elkeseredett háború támadt Jasomirgott Henrik herczeg és Boleszló cseh herczeg közt, a mely a Babenberginek halálával (1177) sem szűnt meg s csak 1 179-ben vezetett arra, hogy Ausztria határát Csehország felé szabá- lyozták.