Seite - 497 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

országos souvcrainitas, minthogy a lakosok lassankint kivonattak a birodalom fejével való egyenes kapcsolatból s immár az annak jogaival felruházott országos fejedelem közvetetlen alattvalói lettek. Az akkori művelődés fejlődésének egyik leghatékonyabb eszköze a kolostorok alapítása volt, a melyek az anyagi és szellemi élet és alkotás középpontjainak mutatkoznak. Azokból terjedt el a műveltség a nemesek, valamint a polgárok közt, a mint ez a művészet s a tudomány fejlődésének A heiligenkreuzi klastrom csarnoka. a menetéből kimutatható. A kolostorokban már korán voltak iskolák, úgy nevezett zárda- vagy külső iskolák, hol a nemesek és szabadok fiai oktatást nyertek az Írásban, olvasásban meg a számolásban, valamint a vallásban; voltak továbbá belső iskolák a rendtársak számára, kik azonban itt még kevés hittudományi ismeretre tehettek szert. Ez iskolák közt a leghíresebbek és legrégibbek egyike a göttweigi volt Hartmann apát (1093-tól 1114-ig) alatt; ezen kívül még a melki, herzogenburgi és a klosterneuburgi emlí- tendő. A tanítás mellett a barátok a történetírással is foglalkoztak, leginkább krónikák és életrajzok szerkesztésével; ez 1123-ban Melkben kezdődött s a XII. századnak a közepe óta a többi kolostorokra is elterjedt; foglalkoztak O. 63