Seite - 509 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

509 előbb meglehetős enyhén bánt a protestánsokkal, utóbb szigorú intézkedé- seket tett ellenök. 1554 február 20-án megtiltotta az úrvaesorának két szín alatt való fölvételét, de az 1556-ki bécsi országgyűlés kérelmére újra meg- engedte oly föltétellel, hogy a rendek minden további újítástól tartózkodnak s a protestáns lelkészek nem fognak nyilvánosan prédikálni. Fia és utóda, II. Miksa az egyházi pártok kibékítésén fáradozott, de minden kézzel fogható eredmény nélkül; az országgyűléseken pedig már a török vész miatt is A régi országház Bécsben. engedni kényszerült a protestáns rendeknek úgy, hogy ő alatta a protestan- tismus nagyon elterjedt. Míg Ferdinánd idején a protestáns isteni tiszteletet csak titokban tartották s az csupán tűrve volt, 1568 óta a protestáns rendek bizonyos föltételek mellett az 1530-ki ágostai hitvallást váraikban és kastélyaikban szabadon gyakorolhatták, mely engedményt azonban II. Miksa kevéssel utóbb, 1571 január 14-én az úri- és lovagrendre korlátolta. Miksa tétovázó, határozatlan magaviseletével szemben II. Rudolf császár öcscse és Alsó-Ausztriában való helytartója, Ernő főherczeg, a ki buzgó katholikus volt, szilárd kézzel és czéltudatos erélylyel képviselte a katholikus' ügyet.