Seite - 519 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

519 Az oltárokat és az egyházi szereket szegényebb plébániák közt osztották szét, a zárdaépületeket más czélokra fordították, vagy magánosoknak eladták s a befolyó vételárt, valamint a lefoglalt pénzt, értékpapírt és egyéb jószágot az 1782. február 28-iki császári elhatározással alkotott vallásalaphoz csatol- ták. Nagy érdemet szerzett II. József új plébániák alapításával s a plébániák czélszerűbb beosztásával. Előzetes, részben meddő tárgyalások után 1783-ban elválasztotta Alsó-Ausztriát a passaui egyházmegyétől; a Bécsi-Erdő alatti negyedet a Salzburghoz tartozó részszel együtt, valamint a Manhartsberg A göttweigi kolostor 1672-ben. alatti negyedet, a bécsi érsekség alá helyezte, a bécs-ujhelyi püspökséget pedig St.-Pöltenbe tette át s egyházmegyei joghatóságát Alsó-Ausztria másik két negyedére terjesztette ki. Az anyagi állapotok javításában II. József szintén anyja nyomdokait követte. Az adóügyet a föld új fölmérése s a földjövedelem megállapítása alapján rendezte s a községi közigazgatást meg- változtatta. Különösen szivén viselte a császár a paraszt osztály helyzetét. A mezőgazdaság némely ágainak emelésére a vösendorfi gyakorlati mező- gazdasági iskola alapíttatott. Az ipar szintén gondos ápolásban részesült, mi főleg a vastermő vidék régi vasiparát élesztette fel; mert II. József eltörölte a XVI. század óta fennálló s immár minden haladást akadályozó azon czéhszabályt, hogy