Seite - 524 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

524 ságot mutat, mely minden szeleverdiségnek híjával van. A paraszt asszonynak különös sajátja a becsülettudás, s a természetes illendőséggel valami ügyes módot tud egyesíteni, mely alig-alig veteti észre az állásával járó félszegséget. A hegyi lakó zárkozottabb, a síkföldi paraszt éberebb, izgékonyabb, a szőlősgazda hevesebb vérű s általában nyersebb természetű, de egy pontban valamennyien megegyeznek, t. i. az idegennel való bánás módjában. A kit a paraszt nem ismer közelebbről, annak nem nyílik meg mindjárt, sőt eleinte várakozó, figyelő állást foglal el; de ezt koránsem kell menten számító kimértségre, vagy épen furfangosságra magyarázni, hanem az ily maga- viselet okát többnyire helyesebb meggondoltságban, természetes okosságban s bizonyára nem ritkán szerény tartózkodásban is, vagy épen bátortalanság- ban keresni. Ha egyszer tudja a paraszt, hogy kivel van dolga, s bizalomra gerjedt, kinyílik a szíve s csakhamar elénk tárul egész becsületes, őszinte valója. Ilyenkor aztán egy benne sokszor s méltán magasztalt más erénye is előtűnik, a vendégszeretet, mely szívesen ád, még pedig hiú fitogtatás nélkül. Ez a jellemvonás épenséggel mint felebaráti szeretet mutatkozik, ha embertársa szerencsétlenségben van; akkor e nép gyakran sokkal többet is tesz, mint a mennyit a keresztényi kötelesség parancsol. A küszöbön kéregető szegénytől a paraszt rossz esztendőkben sem vonja meg a darab kenyeret s nem egyhamar tagadja meg az éjjeli szállást a hajléktalan jövevénynek. Több alkalom adódik, midőn e nép egy felette derűit oldalát is kimu- tatja, s megereszti természetes elmésségét és humorát. Ekkor a különben takarékos paraszt ugyancsak kivan s szórja a pénzt; ezért az alsó-ausztriait világát élőnek, sőt könnyelműnek szokták mondani. De ez annyi, mint a kivételből szabályt csinálni; csak a szőlőmívesről mondhatjuk el, hogy, miután rossz termés miatt sokszor esztendőkig szigorgott, jobb időkben nem igen takarékoskodik szerzeményével. A nagyváros közelsége is nem egy tekintetben káros hatással lehet a nép élete módjára. Azok a jellemvonások, melyeket itt mindenekelőtt a parasztrenden kiemeltünk, megvannak jobb részint az alsó-ausztriai polgári rendben is. Még mindenfelé találni igazi jóravaló becsületes embereket, s a polgár- asszony is még sok vonásban megőrizte ama régi tisztes matrónai bélyeget. Azonban egészben véve a polgári rend ma már nem lehet valódi képviselője az alsó-ausztriai népiségnek, mert rája a megváltozott korszellem, neveze- tesen a gyári élet s ennek a kiskereskedésre hatása, továbbá viseletben s erkölcsben a nagyvárosiasság is immár sokképen átalakító hatást gyakorolt.