Seite - 529 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

529 Az esztendő. Az újesztendei, mint más nyilvános ünnepeket, Alsó-Ausztria legtöbb vidékén „meglövik" a legények (einschissen, lövéssel köszöntik, kezdik meg) s éjszaka körűijáró kis bandák „megfújják" (einblasen); a Wechsel kerületben divatban van az újévi éneklés is (Neujahrssingen). Még közönséges szokás, hogy egymásnak évváltozáskor szerencsét kívánnak. Jellemzés kedvéért hadd álljon itt egy szokásos köszöntő mondóka: „Boldog uj esztendőt kivánok az úrnak és asszonynak, hosszú egészséges életet, tele erszényt hozzá. Arany asztalt kivánok, minden sarkán egy sült halat, közepére egy kancsó bort, hogy az úr és asszony nagy vígan lehessen. Arany kocsit kivánok, azon együtt mennybe mehetnek, csak azt kérem, hogy hátul én is felülhessek." Ez azonban csak egyike a közkedvességű köszöntő számos változa- tainak. Gúnyverseket is hallani, de inkább tréfából mondva, mint komoly czélzattal. Mindenféle hiedelmek fűződnek az év első napjához. Mindenekelőtt nem közönyös, kivel találkozik az ember, vagy ki köszönti meg először. Nagyon közönséges az a hit, hogy, a mit az ember újesztendő napján tesz, azt egész esztendőn át szokszor fogja tenni, a mint ezt ez a szokásmondás is kifejezi: „Wie zu Neujahr, — So das ganze Jahr". A ki újesztendő napján disznóorrot eszik, szerencsés lesz. A disznót sokszor úgy fogják fel, mint jót jelentő állatot. Vízkereszt. A házfüstölés vízkereszt-, karácson- és bévedestén (Szilvesz- terkor) még közönséges szokás Alsó-Ausztriában (Rauchnáchte). Ha a kis processió körmenetéről visszatért a szobába, mindnyájan letérdepelnek és imádkoznak, mire a férfiak süvegjüket vagy kalapjukat, az asszony személyek fejkendőjüket a füstölő fazék fölé tartják s aztán ízibe fejökre teszik. Ez hasznos a fejfájásról. Ezen az estén az utolsó tál ételt nem szabad elkölteni, hanem valami maradékot hagynak a tálban s ennek szélén a kanalakat, hogy Berscht vagy Berschtl (Berchta) asszony, ha éjszaka kíséretével, a kereszteletlen gyermekekkel („Zodavascherln", tücskökkel) betér a házba, találjon valami ennnivalót s ne legyen oka panaszkodni a rossz gazdálkodásról, vagy épen boszút ne álljon. A kinek a kanala reggelre megmozdúlt helyéből, szeren- csétlenségtől tarthat; ellenben nőtelen személyek, kiknek kanalára sok tej o. 67