Seite - 530 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

530 rakodik („anreint"), csakhamar megházasodnak (Ybbs-völgy). Másnap a háznép eszik a tejből (Berschtmilch); a tyúkok is kapnak belőle valamit, hogy szorgalmatosan tojjanak, meg a tehenek is, hogy sok és jó tejet adjanak. A Wechsel vidéken a Berschtl-t szép hófehér asszonynak, általában jó tündérnek képzelik, kit vízkereszt éjjelén, a hol három határ összeér, vagy keresztútakon lehet látni; ott szívesen meg is mutatja a rejtett kincset. Az Ybbs völgyében Berscht asszonyt, az eredeti mythologiai felfogással ellenkezőleg, rendesen rémnek tartják, kivel a karácsontói vízkeresztig való éjszakákon (Unternáchte) nem jó volna kóborlása közben találkozni. Vízkereszt ünnepe előtt és után a vízkeresztezők („Sternsinger" „csillag- énekesek") is több napig járnak helyről-helyre. Vízkereszt előtti estén szép tisztára szokták söpörni a szérűt, „mert hogy a három királyok éjjel tánczolni akarnak rajta". A vízkereszt ünnepével összefüggésben van a Wechsel vidéken még szokásos úgy nevezett tevehajtás („Kameeltreiben") farsang vasárnapja előtti hétfőn és kedden. Egy csapat czifrán öltözött maskarás legény képezi a három királyok kíséretét; ők vezetnek, hajtanak és kisérnek egy többé-kevésbbé szerencsésen utánzott járó tevealakot, míg két klarinétosból (pásztorok) s egy dobosból, ki a „török" vagy nagy dobot veri, áll a muzsika. Minden ház előtt játszanak egyet; a begyűlt pénzt a legények farsangi czéczójára fordítják. Gyertyaszentelő. A viasz tárgyak közül, melyeket ezen az ünnepen szentelésre visznek a templomba, hadd említsük meg különösen a vihar- vagy Flórián-gyertyát („Wetter"- vagy Floriani-Kerze"). Ezt erős zivatarok idején paraszttanyákon, sok helyütt polgárházakban is gyújtanak. A tulkok- nak régebben egy szelet kenyeret adtak gyertyaszentelőkor, melyre három csepp viaszt cseppentettek (Gfőhl). A gyertyaszentelőt „paraszt újesztendő"-nek is híjják; „zXichtmess sind d jahr aus" (Gyertyaszentelőkor ki van az esztendő), mondják a cselé- dekre nézve, mert a szokásos „változásnapok" közt ez az ünnep legelői áll. (A többi közül különösen említendő: Sz. György, Sz. Jakab, Sz. Márton). Szolgálók költözködéskor egy palaczk pálinkát visznek magukkal („ Wander- branntwein"), melyet minden szembe jövő ismerősükre ráköszönnek. A beálló új cseléd a paraszt gadaasszonytól rántottát kap, s a „kemény" padra kell ülnie, hogy „maradós" legyen. Retz vidékén az utolsó hetet, melyen a szolgálatból kiálló cselédnek semmit sem kell dolgoznia, faczér hétnek híják („Schlankeltage" ; schlankeln = hévizálni, kóriczálni).