Seite - 531 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bécs és Alsó-Ausztria (Alsó-Ausztria), Band 4

531 Szérűünnep (Der Tenneboss, „Tendlboss"). Ezt a falusi ünnepet farsangon tartják, ha a szérűn a munka, a gabonacséplés elvégződött. („Bossen" annyi, mint verni, itt cséppel, tehát csépelni). Alig hogy megtették az utolsó csépütést, átszalad egy szolga vagy gyerek a szomszédba s bekiált a szérűbe: „Mi lecsépeltünk!" („Wir hab'n ausdrosch n!tt). Avval megdöngeti a pajta kapuját, vagy pisztolyt is süt el. Máskép is megtréfálják a „lusta" szomszédot, a ki vissza van a munkával. Szalma vázat támasztanak a csűre kapujához, vagy cséplőbábot („Dreschermandl") tesznek fel a tetőre, husán- got dobnak a cséplők közé, mindenféle ócska szert tömöszölnek valami csuporba („Háfen"), egeret is fognak bele s aztán mindenestül kiborítják a szérűre, vagy főzőkanalat dugnak a szal- mába s ezt kiabálják: „Holla, der Tendl- boss is g wunna!" (Göpfritz an der Wild), stb. Az a legény, a kire az ilyen s hasonló tréfabolondságok véghezvitelét bizzák, nagy hamar kereket oldjon ám; mert, ha megkapják, ugyan pórúl jár. Bekormozzák a képét, jól kinevetik, egy óráig is oszlophoz kötve álltatják, vagy derekasan megrakva nyomban haza ker- getik. De azon a telken, a hol „elcsé- peltek", sincs se hoszsza, se vége a mindenféle széleskedvű bolondozások- nak. A ki az utolsó csépütést teszi, azé az „egér", vagy úgy híják, hogy: „Stadl- henne". Altalános nevetés közt szalmával fonják be a csép hadaróját, evvel aztán a szoba küszöbére, vagy a házajtóra hármat kell ütnie s a közben ezt mondani: „Eins, zwei, drei, vagy : wett', i wett' um ein' Eimer Wein, Der Tendlboss ghört mein!" Der Tendlboss ist mein!tt („Egy, kettő, három, A „T." az enyém." „Fogadok egy akó borba, Enyém a „T.") Ha megkaphatja a gazdasszony, a ki többnyire már készen várja egy dézsa vízzel, kelletlen tusfürdő és új kaczaj a jutalma; ha jól üt ki a csíny, egy ital bor az asszony büntetése, vagy egy kis áldomást kell adnia. Néhol 67* A csillag-énekesek.